Mindig arra vágytunk, hogy Kásler Miklós akciótervet hajtson végre az érdekünkben

„Persze, mindig arra vágytunk, hogy Kásler Miklós akciótervet hajtson végre az érdekünkben és a munkacsoportot kapásból egy férfi vezesse — jelenleg ugyanis Beneda Attila a családpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Ennél jobb nem is történhet a magyar nőkkel! Mondjuk a 2030-as vállalásokat én picit távolinak érzem itt a négy évre választott kormányok rendszerében, és mivel 53 évesen már nagyon fogom várni, hogy megfejtse a Fidesz, miként lehet erős “családi és társadalmi szerepem”, Beneda Úr, kérem, ne csak egyetlen egyszer ülésezzenek, ahogy azt a határozat előírja: abban ugyanis az áll, hogy 2020. június 30-ig negyedévente egyszer kell ülésezni, utána »szükség szerint«. Sőt, kérek mást is, például, hogy a jegyzőkönyveket majd legyenek szívesek ne titkosítsák rutinból, úgy, mint a családon belüli erőszak ellen küzdő kormányközi munkacsoport/bizottság tette, mert sokan szeretnénk olvasni, hogy folyik a megfeszített munka az új tízéves terven.

De ennyi kérés után adok is valamit a most felálló csoportnak. Amíg ugyanis Önök tíz éven át rettenthetetlen bátorsággal üldözték Sorost, ez alatt az idő alatt is teljes szakmai konszenzus övezte azokat az elképzeléseket, amelyekkel nők széles rétegei (!) számára tudna, tudott volna a mindenkori hatalom kiegyensúlyozottabb életet biztosítani. Halkan kérdezem, hány harmad kellett volna ahhoz, hogy nekiveselkedjenek? A kihívások jelentem azonosítva vannak, a problémák egyértelműek, dolgozni kellett volna értünk és nem papolni nekünk.

De így tíz év után most már nem kell feltalálni a spanyolviaszt ott az akcióban és a munkabizottságban, felajánlom, nyugodtan vegyék elő és használják az évek során benyújtott javaslataimat, az összeset — azokat, amiket a Fidesz egytől egyig leszavazott. Például az egyenlő bér programot, benne az alulfizetett, döntően nők által végzett munkák anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelésével is, a családbarát közszféra programot, a Munka törvénykönyve módosítását a rugalmas és élethelyzethez igazodó munkaidő-beosztás választhatóságával, a gondoskodó munka és otthonápolás - ellenzékben még a Fidesz által is támogatott - munkaviszonyként való elismerését, a 10 pontos egyszülős programot, vagy a nők vállalkozóvá válását segítő akciótervet. És ami még nagyon fontos lenne: ratifikálják a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést előíró Isztambuli Egyezményt.

De azt is örömmel vesszük, ha a férfi politikus által vezetett, nőket erősíteni akaró munkacsoport a Novák Katalin által tett korábbi vállalás megvalósításán dolgozik: 2015-ben ugyanis azt mondta a családügyi államtitkár az ENSZ-ben, hogy »Azt az ambiciózus célkitűzést, amit az ENSZ tanácskozásán megfogalmaztak, vagyis hogy 2030-ra érjük el a nőknek és a férfiaknak a döntéshozatalban való 50-50 százalékos részvételét, természetesen magyar oldalról is támogatni tudjuk.«

Egyébként, kis színes: én magam 2014-ben tettem javaslatot a nők ügyét tárgyaló parlamenti eseti bizottság létrehozására, sosem felejtem el Rétvári államtitkár arcát, amikor megkérdezte, hogy is van az a bizottsági elnevezés, »női esélyegyenlőség«? Bizony, ez az elnevezés nem igazán tetszett neki, végül női »méltóság« lett és albizottság, ami semmi maradandót nem alkotott.

Na de majd most.”