Migráció, genderügyek, Brüsszel – ezekről is megkérdezte már a kormány a lakosságot
Nem először kéri ki a lakosság véleményét a kormány egy-egy témában.
Kínos helyzetet okozhat az ellenzéknek, ha kiderülne, egyet fognak érteni a kormánnyal, ami számukra elképzelhetetlen.
„Az eseményről értelmes, érvényes véleményt alkotni igen nehéz. Az egész térség mindig is egy tűzfészek volt, aztán Amerika beavatkozott, mire az oroszok is, majd szép sorban mindenki. Most aztán kiismerhetetlen háború folyik a milíciáknak nevezett rablóbandák, államok és egyáltalán mindenki között, akinek fegyvere van. És fegyvere amúgy mindenkinek van. Bellum omnium contra omnes. Hogy ebben a zűrzavarban aztán kinek van „igaza” – ha van egyáltalán valakinek –, az nehezen eldönthető.
A magyar érdek az lenne, hogy béke legyen, mert akkor nem jönnek a migránsok, de ennek eléréséhez, ha Amerikának nincsenek eszközei, akkor nekünk pláne nincsenek. Túl ezen viszont köt bennünket a szövetségi rendszer, melynek tagjai vagyunk, és amely kötelezettségeket ró ránk, ha tetszik, ha nem. Így aztán a kormány éppen azt teszi, amit ilyen helyzetben tennie kell: igyekszik távol tartani magát a dologtól, ezért, bár biztosan van véleménye, nem teszi azt nyilvánossá. És itt kezdődik a probléma a honi ellenzék számára.
Ha olvassuk a libsi sajtót, vagy az ellenzék képviselőinek nyilatkozatait, azt látjuk, hogy nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Azért van ez, mert ők megszokták, hogy a véleményüket csak és kizárólag a kormány álláspontjával szemben határozzák meg. Nem nagyon szeretnek gondolkodni az efféle dolgokon. Megvárják, hogy a kormány állást foglaljon bármiben, aztán ők annak az ellentétét fogják mondani. Ez azonban szellemi elkényelmesedéshez vezet, ami ilyenkor – mikor nem kapnak véleményt, hogy ellenezhessék – kínos helyzetet okoz. Elsőnek szólni semmiképpen sem mernek, mert akkor fennáll annak a veszélye, hogy egyet fognak érteni, ami elképzelhetetlen.”