Elhagyom a Mércét

„Kedves olvasóim, csodálatos közös kalandunk, amelyben én voltam a Mérce főszerkesztője véget ért, sok év után elhagyom a Mércét. Ennél egyébként én menőbb dolgot nem tudok elképzelni, hogy felépítettünk egy olyan közösséget és egy olyan strukturált, amiben lehet bízni, és ami csont nélkül tovább lehet adni. De a helyzet az, hogy nagyon elfáradtam ebben a munkában. Az elmúlt 4 évben született 2 gyerekem, ért pár tragédia, volt nagyon sok kemény helyzetem, azt hiszem ennél masszívabb 5 évem nem lesz soha.

Tényleg csak a legszebb, legemlékezetesebb pillanatok. Amikor megnyitották határt állni a Keleti Pályaudvaron, amikor 100 ezren sétáltunk át az Erzsébet-hídon a netadó miatt és nyertünk, a pillanat amikor elindítjuk a mérce közösségi finanszírozást, és a pillanat amikor rájöttünk, hogy működik. A portál indítása előtti éjszaka, amikor a pincében ahol az irodán volt először trappolt át Béla a csótány. A megannyi új kolléga és gyakornok, akikből barátok lettek a hihetetlen fejlődés, amiben két év alatt megháromszoroztuk a Mérce létszámát, az elvonulások. A sztrájkok. Micsoda dicsőség volt megírni a Hankook sztrájk győzelmét elsőként az országban.

A CEU-s tüntetések utáni borzasztó Oktogonos bulik, amikor a Mérce a magyar sajtóban először sztrimelt egy tüntetést. Amikor miután Áder aláírta a CEU-ról szóló törvényt 6 órán keresztül sztrimeltem, ebből 2 órán keresztül hátrafelé gyalogolva le a várból. A görög megszorítás ellenes harc, amit Pogátsa Zoltán mellett Magyarországon mi egyedül vívtunk, a választások, a kvótanépszavazás, és most az önkormányzati választás éjszakája. Na, meg az amikor teljesen szürreális módon egy HÉV-en utazva az MTVA elé a Jobbikosok belekezdtek az éljen a Mérce skandálásba.

Nyilván ebben voltak szomorú és vidám pillanatok is, de feledhetetlenek, és ezeket egy lap vezetőjeként átélni kétszeresen is az. Mert még a legnehezebb szituációkban is ott van az, hogy az olvasókért csinálni kell. Ezért csak hálával tudok mindenkinek tartozni. Főleg azok a kollégáknak akikkel tényleg vált vállvetve harcoltunk, és kibírták a rigolyáimat, és kicsit meg is neveltek... És az olvasók akik ezeket mind-mind lehetővé tették.”