Nekem a Budapestiek érdekeit kell képviselnem

„A finisben járunk, mi fog történni az utolsó napokban?

Arra számítok, hogy a vesztüket érző reménytelen ellenzéki pártok még kétségbeesettebb dolgokra ragadtatják magukat. Látszik, hogy a hatalomért bármire képesek. Néhány napja például fidelitasos gyerekeket rugdostak meg a Flórián-téren. Ezek után már semmin sem lepődöm meg. Itt mindenről szó volt, csak a városról nem. Azért még egy Bokros Lajos is tudta, hogy mi az, ami a város dolga. Még egy Horváth Csaba is, aki bár mondott jó sok dőreséget, de legalább belevetette magát a küzdelembe. Ami azonban most folyik, az egy gyatra cirkusz. Van erre egy régi, kifejező pesti szleng: gagyi.

Arról is beszélt többször, hogy nehéz döntés volt, hogy elvállalja a felkérést. Biztos voltak ellenérvei, de miért vállalta el mégis?

Nehéz döntés volt, mert szeretem Budapestet és nagy célokat, feladatok látok magam előtt. Ugyanakkor muszáj volt kemény feltételeket szabnom annak érdekében, hogy a budapestiek érdekeinek valóban érvényt tudjak szerezni. Ezek közül az első volt a közvetlen választás. Nem kell félnem a választók szemébe nézni. Aki félne, az ehhez nem ragaszkodik, de én ezt szabtam első feltételnek. A másik az, hogy mindenki szereti befejezni, ha elkezdett valamit. A nemzetközi és hazai elismerések alapján igazán azt gondolhatjuk, hogy nem járunk rossz úton, de ezen az úton van még hova eljutni. A főváros nagy lehetőségek előtt áll, de ahhoz, hogy fejlődjön, józan, logikus tervezésre, szakértelemre és fegyelmezett munkára van szükség. Mindennek alapja a rend és a biztonság.

Amióta az eszét tudja itt él, ismeri a várost. Három évtizede vezeti is különböző minőségekben. Mit jelent Önnek személyesen az, hogy Budapestet irányíthatja?

Nézze, én ősbudapesti vagyok, anyai ágon. Az első ősöm, aki már biztosan Óbudán élt,1819-ben született. Úgy gondolom ismerem is ezt a várost, nem csak azért, mert tizenhat évig voltam Óbudán polgármester, most meg már kilenc éve főpolgármester, hanem azért, mert ide születtem és azóta is itt élek. Óbudán nem hiszem, hogy lenne tíz utca, amit ne ismernék, de általában is ismerem a várost. Mondjuk nem északon keresem Csepelt és a Galvani-hidat, nem a Városligetben vizionálom a Nemzeti Múzeumot és nem ígérem egyszerre a hármas metró meghosszabbítását Káposztásmegyerig és egyidejűleg erdősáv telepítését ennek a nyomvonalára. Tehát többé-kevésbé tisztában vagyok a főpolgármester feladataival, hatásköreivel, kompetenciáival is.

Ha megválasztják, asztalra fog csapni a következő ciklusában is?

Mint mondtam, ezt már meg is tettem. Kemény feltételekkel vállaltam a folytatást. Ezekből nem fogok engedni, ezt a kormányban is tudják rólam. Nekem a Budapestiek érdekeit kell képviselnem. A Fidesszel ’90-óta vagyok választási szövetségben, akkor is bírtam a támogatásukat, amikor 6%-os párt voltak. Számos kérdésben egyetértünk, méghozzá az alapkérdésekben van egyetértés: nemet kell mondani az illegális bevándorlásra, meg kell őrizni a hagyományos európai- inkluzíve magyar kultúrát, a nemzetállami kereteket, meg kell védeni a hagyományos családmodellt, és nagyon fontos a családpolitika. Aztán persze, van jó néhány kérdés, amiben nincs köztünk egyetértés. Ezért mindig voltak és lesznek is vitáink. A Miniszterelnök úr tudja a legjobban, hogy addig vállalom ezt a munkát, amíg a megállapodásokban foglaltakat mindenki betartja és azt is tudja, hogy nekem a budapestiek érdekeit kell szem előtt tartanom. Amit elterveztünk – mert a város működését kétségkívül stabilizáltuk – azt igyekszem véghez vinni, a kormánnyal igyekszem úgy együttműködni, hogy Budapest érdekei érvényesülni tudjanak. De ha kell, akkor a kormánnyal szemben is elmondom, hogy mit akarnak a budapestiek.”