Közép-európai stabilitás

„Az elmúlt húsz-harminc évben irigykedve figyelhettük a nyugat-európai stabilitást, ami elsősorban a gazdasági eredményekben mutatkozott meg, de egy-két déli államot leszámítva politikai szempontból is igaz volt. Most azonban azt láthatjuk, hogy a vágyott Nyugaton egyre nagyobb az instabilitás: elég a folyton elhúzódó, előreláthatatlan kimenetelű brexitre gondolni, a német gazdaság közel stagnáló eredményeire vetni egy szempillantást, vagy éppen az egymást rohamtempóban váltó olasz kormányok túlélésért folytatott küzdelmét végignézni.

Mostanra azonban láthatóan fordult a kocka, jelenleg a politikai helyzet és a gazdasági adatok világosan azt mutatják, hogy a biztonság – ideértve az állampolgárok személyes értelemben vett biztonságát is – áthelyezte központját az idáig lenézett, perifériás elhelyezkedése miatt kissé figyelmen kívül is hagyott Közép-Európába. A V4 országokat ugyanis az elmúlt években stabil és koherens világnézetű politikusok vezetik, és közösen megalkották a saját sikerük receptjét: politikai kérdésekben egy tömböt alkotnak, és segítik egymást a versenyképesség terén is. Ha hazánk példáját vesszük, rekordalacsony a munkanélküliség, rekordmennyiségű beruházás érkezik külföldről, emelkednek a bérek, és a családalapításba belevágók sem kaptak még ilyen mértékű támogatást. Most aztán van miért irigykedniük a nyugatiaknak!

A V4-ek azonban nem titkolják a receptjük leglényegesebb összetevőjét, sőt, rendszeresen hangoztatják is a nemzeti szuverenitás fontosságát. Támadják is őket emiatt a globalista erők, amelyek jellemzően a föderalizmus felé terelgetnék az Európai Uniót. Hova vezetett, hova vezethet még ez a hozzáállás? Elég megnéznünk a több mint három éve a brexit okozta bizonytalanságban vergődő Nagy-Britanniát. Mára nyoma sem maradt az egykor a fél világ felett uralkodó Brit Birodalomnak, az oroszlán fogait kihúzta a hatáskörét folyamatosan bővítő EU. A kilépésről tartott népszavazás eredménye azonban megmutatta: az embereknek fontos a nemzeti szuverenitás, még akkor is, ha a jelek szerint most nagy árat kell majd fizetniük azért, mert vissza akarják szerezni az irányítást.

Nem csak a briteknek fontos a szuverenitás, Európa-szerte tapasztalható az elmúlt években az igény arra, hogy a tagállamok visszavegyenek saját hatáskörbe, nemzeti szintre bizonyos dolgokat az uniótól. Ezt mutatja, hogy Közép-Európában is a szuverenista pártok erősek, politikai ideológiától függetlenül, és a tendencia a klasszikus értelemben vett Nyugaton is tapasztalható. Hiába vették át az utóbbi hetekben puccs útján a hatalmat a globalisták Olaszországban, a közvélemény-kutatások alapján az olasz nép a Salvini vezette Liga oldalán áll. A volt belügyminiszternek már csak ki kell várnia, hogy övé legyen a miniszterelnöki szék, amint összeomlik a kizárólag hatalomvágy által összetartott új, globalista kormánykoalíció.”