A lábadozó beteg

„Ciprasz kormányfő bedobta a törölközőt, és úriember módjára átadta székét utódjának, Micotakisznak. A tegnap már be is iktatott miniszterelnök Új Demokrácia elnevezésű jobbközép pártja elfoglalta történelmi helyét az athéni kormányrúdnál, Micotakisz pedig azt a posztot, amelyre nemes pedigréje predesztinálta – hogy szép, görög gyökerű kifejezéssel éljünk.

A Kennedy- vagy a Bush-klán ugyanis elbújhat az athéni dinasztikus politika mögött; az egykor szebb napokat is megélt balkáni országot hagyományosan a Karamanliszok, a Papandreuk és a Micotakiszok irányítják. Cipraszból alighanem történelmi lábjegyzet lesz, akit a kétségbeesés és a megalázottság érzése emelt a magasba, miután a 2009–10-es válság nyomán tömegek szegényedtek el a mitológiai istenek lábainál.

Tisztességben megőszült nyugdíjasok verekedtek össze a bankókat szűken mérő készpénz-automatáknál, egyesek öngyilkosok lettek, mert nem maradt semmijük, a fiatalok pedig kivándoroltak az olümposzi magasságokba szökött munkanélküliség elől.

Mostanra a polgárok lehiggadtak, a Sziriza megbuktatása mellett a lefolyóba öblítve a még a sokat látott Európában is hátborzongatóan szélsőjobboldali Arany Hajnalt. Új fejezet kezdődik. A jobbközép vezetés és a profi menedzsernek tartott Micotakisz személye reményt ad arra, hogy az EU egykori nagybetege nemcsak lábadozik, de legalább középtávon fel is épülhet.

A remények szerint az adócsökkentési politika és a bürokrácia lefaragása beindítja a gazdasági növekedést. Erre égető szükség lenne, ugyanis Görögország államadóssága jelenleg 332 milliárd euró, ami GDP-arányosan 191 százalékot tesz ki, Japán után az egész világon a második legmagasabbat. Miközben azonban Japán a saját népének tartozik, a görögök a külföldnek – ez óriási különbség.”