m jegyezzük meg, ha nem születnek gyerekek (nem születik elegendő) nem lesz változás iskoláink háza táján.
„Nemrég Ipolyság plébánosa szólt arról, hogy a városban az idén csak kilenc elsőáldozó lesz az egyházi iskolából, tíz az állami magyar iskolákból s összesen tizenegy a két szlovákból. Ez így harmincat ad ki, tizenöttel kevesebbet, mint tavaly. Megközelítőleg majdnem ennyi hát a helybeli tanulók száma az adott évfolyamban Ipolyságon. A többi vidékről jött, s talán valahol már hiányoztak ők is. De elég megnéznünk a városi havilapban az adott hónapok újszülöttjeinek és elhunytainak számát is. Alig születik 4-5 gyermek, s háromszor ennyi ember hal meg havonta. Persze ezeket a példákat nem azért említettem, hogy Ipolyságot bíráljam. Máshol is így állunk ezzel, ami még nagyobb baj!
Arról sem szólunk sokat, hogy a beíratottak számában ki mindenki van benne. Például nem írattak-e ebbe vagy abba az iskolába gyermeket kisiskolából, melyekről azt közöljük a sajtóban, hogy csökkent a létszámuk: jobb esetben már csak egy-két elsősük lesz, vagy nem is nyílhat osztály. Ott az a gyermek iskolát mentett volna, itt pedig csak hivalkodunk a számokkal.
Én azt gondolom, sokan bajban vagyunk, de a bajban nem lehetünk egymás ellenségei; a más kárán nem örvendezhetünk és hivalkodhatunk.
Sok mindent közösen kell megoldanunk. Úgy is, hogy nyíltan beszélünk, s legalább önmagunknak bevalljuk, mi van a számok mögött, milyen úton-módon jött, vagy nem jött össze ez vagy az a számadat. De egyet s a legfontosabbat talán már most leszögezhetjük: az apadó létszámok elsődleges okozója az a demográfiai hullám, ami elért minket, s amit még mindig nem akarunk tudomásul venni. Vagy ha igen, a csodát máshonnan várjuk. Ám jegyezzük meg, ha nem születnek gyerekek (nem születik elegendő) nem lesz változás iskoláink háza táján, s csak növekszik majd a baj, az iskolák kapuin kívül is!”
Lannertnek és a balos szociológusoknak választaniuk kell: vagy pluralizmus és szabadság van az oktatásban, vagy egyenlőség. A kettő egymással ellentétes. Szilvay Gergely írása.
Nick Gibb, egykori oktatási miniszter szerint manapság sok politikus azt hiszi, hogy a munkája kimerül abban, hogy előadja magát a tévében és posztol a közösségi médiában. A valóságban viszont a politika lényege az ország problémáinak megoldása.
„Az adófizetők forintjaiból nem fogunk két iskolát fenntartani egy iskolányi gyerek számára.” Aha.
Máskülönben „nem fogunk két iskolát fenntartani egy iskolányi gyerek számára.”
Egy friss felmérés szerint a kivándorlás mögött elsősorban gazdasági okok húzódnak meg.
A stabil értékrend, a közösség és a személyesség legalább olyan fontos szemponttá vált az iskolaválasztásban, mint maga az oktatás. Milyen kihívásokkal kell a pedagógusoknak megbirkózniuk, és miben más ez, mint tíz-húsz éve?
A nézők megértését kérik.
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
