A tét

„A »nem létező« világerő globális véleménydiktatúrájának tömegpusztító fegyvereként üzemeltetett média terrorgépezete eddig is mindent megtett, és ezután is mindent meg fog tenni azért, hogy semmiképpen ne épülhessen fel az a narratíva, amely mindezt elbeszélhetővé tehetné. Az utóbbi egy-két év reménykeltő fejleményei azonban arra utalnak, hogy vannak változások, és a világ meg benne Európa népei ébredezőben vannak.

Ám ez igen keserű ébredés, a nyugati jólét kényelmében felnőtt polgár számára brutális ütések sorozata jelzi, hogy a kényelem és biztonság odavan. És éppen azok vették/veszik el tőle cinikus gátlástalansággal és kegyetlenséggel, akik kényelmének és biztonságának legfőbb őreiként igyekeztek feltüntetni magukat. Minden jel arra utal, hogy a lázadás gyújtózsinórja mentén robbanások sora megy majd végbe szerte Európában. A két nagy politikai alakzat, a konzervatív és szocialista pártcsaládok jelentős mértékben meggyengülnek, mert az ingerült európai polgár, amúgy joggal, elsősorban rajtuk kéri számon drámai helyzetének elbeszélhetetlenségét. Azt, hogy nemcsak a helyzet stratégiai megoldását nem képesek megtalálni, de még elemi kezelését sem, hisz a helyzet elbeszélésével is adósak maradtak, mi több, éppen ők igyekeztek mindent megtenni azért, hogy ez az elbeszélés ki se alakulhasson.

A »büntetés« tehát elkerülhetetlen, de kit fog majd »megjutalmazni« átrendezett bizalmával az európai választó? Nos, ez már nehezebben megválaszolható kérdés, mert NEM-et mondani minden bizonnyal tud majd az európai szavazópolgár, de IGEN-t mondani egyelőre még nem nagyon. A lázadás a fennálló hazug és korrupt uralmi szerkezetek ellen minden bizonnyal végigvonul majd Európán. Akárhogy is, a megmaradás egyetlen feltétele a dolgok néven nevezése lehet.”