A Néppárton kívül sem lesz jobb

Nem kell mindenáron a Néppártban maradni és nem kell minden kompromisszumot elfogadni, ez egészen biztos. Van az a pont, amikor fel kell állni az asztaltól és átülni egy másikhoz.

Azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez a pont most jött el, hiába készíti fel erre egy ideje a jobboldali nyilvánosság a szavazóbázist.

Korábban márírtam arról, hogy a Néppárt –mint ahogy az egész mainstream jobboldal – menthetetlenül és helyrehozhatatlanul balra sodródott. Nem az elmúlt pár évben és nem a mögöttünk hagyott évtizedben, ezért kár is úgy tenni, mintha ez valami frissen megváltozott helyzet lenne, amiben azonnal lépnünk kell.

Kizárólag a migrációs helyzet változott meg, ami persze óriási dolog, de

Sokan nem értik, miként lehet egyszerre érdek- és értékorientált politikát folytatni, hiszen – mint mondják –ha a Fidesz által képviselt értékek nem teljesedhetnek ki az EPP-ben, akkor nincs is ott helyünk. Hadd hozzak fel azonban egy egészen egyszerű példát, ami megmutatja, hogy tetszik vagy sem, de az aktuálpolitikai érdekek bizony legyőzhetik a pusztán és kizárólag az értékek talaján álló politizálást.

Az egyik legalapvetőbb, magától értetődő és kötelezően vallott keresztény érték az ártatlan életek védelme, egészen pontosan a fogantatás pillanatától. Ha valaki nem kocakeresztény, hanem keresztényi alapokon álló „közéletcsinálást”valósít meg, akkor nem csak javallott feladata, de kötelessége – mégpedig tétovázások nélkül – harcosan abortuszellenesnek lennie.

Ez nem vitára bocsátható kérdés, hanem faktum.

El tudja bárki is képzelni, hogy az európai szinten egész liberálisnak számító magyar abortusztörvényt a kormány holnap eltörli, a keresztény értékek védelme mellett lándzsát törve? Én nem, mint ahogy Máltán kívül az EU más országaiban sincs így.

És miért nem? Azért, ami miatt a vasárnapi boltzár esetében is visszakozott a kormány – ami szintén világnézeti döntés volt –, mert egyszerűen kontraproduktív.

A választópolgár szeret a keresztény értékek védelméről hallani, de ez számára a mindennapokban csak annyit jelent, hogy nem akar más bőrszínűt látni a szomszédban. És ide a rozsdás bökőt, az átlagembernek aztán teljesen mindegy, hogy a más színű ember amúgy éppen kongói vagy libanoni keresztény.

márpedig a keresztény tanítás – ahogy más tradicionális vallások is – igencsak beleszól a mindennapjainkba.

Beleszólna, ha egészen pontosak akarunk lenni.

De az átlagos választónak a keresztény értékek védelme nem a vasárnapi misét, az eucharisztiát vagy a hagyományos keresztény életmódot jelenti – aminek részeként vidéki dédanyáink még hajukat elfedve jártak az utcákon és a hajadon azért volt hajadon, mert ezt még nem kellett megtennie, de ilyen messzire ne is menjünk –; hanem azt a semmibe sem tartó, mindentől elszakadt posztmodernség védelmét, ami előbbNyugat-Európát, és az utóbbi évtizedekben Kelet-Európát is bekebelezte.

Mindegy.

Megvan a helye az értékeken alapuló politikának, és ugyanígy az érdekelvűnek. Mivel az EU-ban és Európa jelenlegi keretei között előbbire igazán komoly módon nincs lehetőségünk, akkor

Nincs ebben semmi rossz, erről szól a sikeres politika. Idehaza pedig megoldjuk, amit meg lehet a zavaró körülmények nélkül.

Az EPP-tagság biztonságot, befolyást és rangot ad.

Régi mantrám: a Néppárton kívül sem vár minket sehol kristálytisztánkonzervatív és jobboldali közösség.

Egyéni véleményem pedig az: rosszul vagyok annak a gondolatától, hogy ilyen Geert Wilders-féle alakokhoz közeledjünk.

Eljöhet az a pont, amikor már nem engedi meg a méltóság, hogy a Fidesz a néppárti közösség tagja maradjon, de attól senkinek nem lesz jobb. Se a Néppártnak, se a Fidesznek, se a magyar önérdekkövetés politikájának.