John Lukacs 95 éves

„Noha képességei alapján méltán emlegetik a legnagyobbak között, s bár tanított Princetonban, a Johns Hopkins Universityn, a Columbia Universityn és még számos más egyetemen vendégprofesszorként, mégis a Chestnut Hill Leányfőiskola tanára maradt 1994-es nyugdíjazásáig. Ismertségét történetírói munkássága alapozta meg. A Párbaj, az A történelmi Hitler, Az európai világháború 1939-1945 avagy A XX. század és az újkor vége című művei ma már kötelező olvasmányok a modern korral foglalkozó történészek számára.

A legjelentősebb írása azonban a történelmi tudatról szól. Ebben a történetfilozófiai esszében vázolja fel történelmi rendszerét, melyben levezeti az emberi személy meghatározó jelentőségét és (Collingwooddal vitába szállva) megkérdőjelezi a tényalapú történelem állításait. Lukacs a narratívák elsődlegességének hangsúlyozásával megelőzte Hayden White-ot és bírálta a szerinte a részletekben elvesző Braudelt. Fontosak azonban nem kifejezetten történeti tárgyú írásai is, hiszen ezekben még plasztikusabbá válik a keresztény és humanista gondolkodás, ami oly jellemző Lukács Jánosra, az emberre is. A szelíd, de határozott, empatikus, ám következetes, az embernek a Mindenséghez való viszonyát és Krisztus történetiségét gondolkodása középpontjába állító tudós, az amerikai katolikus történészek egyesületének volt elnöke önmagáról éppúgy tud képet alkotni, mint a demokráciát fenyegető jelenkori populizmusról. Meggyőződése, hogy a történelmet leginkább befolyásoló erő a történeti dimenziójú gondolkozás, s ennek illusztrációja az egyes XX. századi esztendők jellemző szeleteit bemutató Évek... című munkája, amelyben az adott kor gondolkodására jellemző kitalált helyzeteket mutat be – szépirodalmi igényességgel. Általában is jellemző rá az eszmetörténet iránti érdeklődés, látásmódjában a történészi eszköztár mellett megjelenik a filozófiai dimenzió is (erre utal többek között Martin Heideggerrel folytatott levelezése, vagy akár a modern politikai filozófia legnagyobb alakja, Tocqueville kutatása).

Lukácsot érdekli elhagyott régi hazája is, sokat és mélységeiben foglalkozik a magyar történelemmel és a jelenkorral. Konzervatív reakciós, katolikus meggyőződése itthon a magyar katolikus egyetemen talált otthonra és legmelegebb fogadtatásra: 2009-ben az egyetem díszdoktorrá avatta. Mint legismertebb magyar történészünket, a Corvin-lánccal kitüntetettek doyenjét, sok szeretettel köszöntjük 95. születésnapja alkalmából, jó egészséget és Isten áldását kívánva neki, hálával és köszönettel.”