„Először is egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a félévi az nem bizonyítvány, hanem csupán egy értesítő. Ez azt jelenti, hogy az iskola értesítést küld arról, hogy az év közepén melyik tantárgyból hogyan is áll a nebuló.
Szóval, ha valaki azt mondja, hogy »félévkor megbuktam« (remélem, kevés ilyen lesz), akkor az egész egyszerűen nem igaz. Helyesen azt kellene mondani, hogy »a tanév felénél jelenleg bukásra állok«. Így sem szép, de sokkal jobban hangzik.
És érzésben is teljesen más: hisz a bukás azt jelenti, hogy az első félév nem sikerült. De a közoktatás nem egyetem, hogy félévekben, és az azokra kapott jegyekben gondolkodjunk. Inkább tekintsük ezt az értesítést egy lehetőségnek, hogy »most így állok, de még van fél évem javítani a jegyeimen«. Ugye, mennyivel másabb hozzáállás! Higgyétek el, ez a szemlélet pszichésen is hat a gyerekekre!
De mit is tehetnek a gyerekek annak érdekében, hogy javítsanak?
Semmi mást nem kell tenni, mint beszélni a pedagógussal (igen, velük is lehet, nem esznek embert, bár tény, hogy félév közeledtével ők is ingerültebbek), ha ezt még eddig nem tette meg a diák. Meg kell kérdezni, mit lehetne tenni a javítás érdekében. Esetleg milyen pluszfeladatokat lehet kapni, milyen dolgozatok lesznek, amikre még nagyobb erőbedobással kell készülni. Tudom, van olyan tanár, aki ilyenkor elhajtja a delikvenseket. Sajnos. Ezzel a hozzáállással elég nehéz azonosulni.”