És érzésben is teljesen más: hisz a bukás azt jelenti, hogy az első félév nem sikerült. De a közoktatás nem egyetem, hogy félévekben, és az azokra kapott jegyekben gondolkodjunk. Inkább tekintsük ezt az értesítést egy lehetőségnek, hogy »most így állok, de még van fél évem javítani a jegyeimen«. Ugye, mennyivel másabb hozzáállás! Higgyétek el, ez a szemlélet pszichésen is hat a gyerekekre!
De mit is tehetnek a gyerekek annak érdekében, hogy javítsanak?
Semmi mást nem kell tenni, mint beszélni a pedagógussal (igen, velük is lehet, nem esznek embert, bár tény, hogy félév közeledtével ők is ingerültebbek), ha ezt még eddig nem tette meg a diák. Meg kell kérdezni, mit lehetne tenni a javítás érdekében. Esetleg milyen pluszfeladatokat lehet kapni, milyen dolgozatok lesznek, amikre még nagyobb erőbedobással kell készülni. Tudom, van olyan tanár, aki ilyenkor elhajtja a delikvenseket. Sajnos. Ezzel a hozzáállással elég nehéz azonosulni.”