Elodázott Németország 1.

„A második világháború után napjainkig működni engedett „negyedik birodalom” a jelek szerint csak egy történelmi „kényszerítő” passz volt, addig, amíg a világ urai előkészítik egész Európa felszámolását. Az a szó szoros értelmében „visszautasíthatatlan” ajánlat, amit a németség 1945 és 1950 között kapott, lényegében azt tartalmazta, hogy a németség – saját szorgalmára és tehetségére építve – újra anyagi jólétet teremthet magának, ám ennek fe­jében egyszer s mindenkorra elfelejti, hogy valaha volt szakrális múltja, történelme, kultúrája, önazonossága. És hogy alapvető tápláléka ezen túl már csak az a multikulturális „híg moslék” lehet, amit a világ urai az összes még létező nemzet számára nap mint nap feltálalnak. A németségnek – sem az elitnek, sem a német népnek – mindmáig nem volt ereje e végzetes alku pusztító következményeivel való szembenézésre. A nyílt lázadás, vagyis agresszió helyett inkább spontán módon a regressziót „választotta”, ami leglátványosabban a demográfiai önfelszámolásában mutatkozik meg. 

Hogy e most már visszafordíthatatlannak látszó népesedési önfelszámolás milyen mélyen áthatja a most felszámolódó negyedik német birodalom népét, azt jól jelzi a „migrációs” válságra adott válasz. A most már lassan negyedik éve tartó válság, amely nyilvánvaló módon a globális hatalmi szuperstruktúra „projektje” a németség – és ezen keresztül egész Európa – felszámolására, úgy megy végbe, hogy a legdöntőbb kérdés felvetésének máig nyoma sincs a diskurzustérben. Arról az abszolút kézenfekvő kérdésről van szó, amely a migránsok millióinak ellenőrizetlen beengedése előtt, pusztán a forma kedvéért legalább elméletileg felvetné, hogy hátha a németség (és Európa egésze) mégis tudna kísérletet tenni arra, hogy saját „előállításban” hozza létre a jövő nemzedékét, a migrációban megnyilvánuló „importra” berendezkedés helyett. ”