„Egy blogbejegyzésének azt a címet adta, hogy Vörös vonalak egymás után. Az ellenzék szerint nagyjából 8 éve átlépi a vörös vonalakat Orbán Viktor.
Orbán addig fog menni, amíg nem lát ellenállást, és ez igaz Magyarországra, de Európára is. Még a legsötétebb időkben is kell tartani a vonalakat, meg kell mutatnunk, hogy nem tehet meg mindent velünk. Ez közös ügyünk.
Mi van, ha az országnak tökéletes az, amit Orbán csinál?
Ha az volna, akkor az ország tele lenne elégedett emberekkel. Nem ez a helyzet.
A mai napig sokan továbbra is önt hibáztatják például a Fidesz kétharmadáért.
A választás után többeknek érdekében állt kikiáltani egy bűnbakot, holott a harmadik kétharmadot nem egyedül az LMP gyártotta le, bár viszonylag eredményesen varrják a nyakába a választások óta. Régi rossz politikusi minta ez, de már középtávon is borzasztó nagy felelőtlenség. Tudom, hogy mi az én szerepem ebben a történetben, kész voltam felelősséget vállalni az eredmények ismeretében. Az is ismert, hogy az LMP anno az én vezetésemmel nyitott, kevésbé konfliktusos, mások felé elfogadóbb politizálást folytatott, és a választók ezt jutalmazták, mégpedig a párt történetének legjobb eredményével. Sajnos a párt nem tudott élni ezzel a helyzettel. Abban pedig biztosan nem hibáztam, hogy a felesleges konfliktusokra minden erőmmel igyekeztem nemet mondani, sőt a konfliktus mellett a kompromisszumot és a konszenzust is használtam – tudva azt, hogy rövid távon ez hátrányos lehet, mert sokszor átmenetileg a hangosabbnak hisznek. Változás azonban nem a ricsajból lesz, hanem a kitartó, stabil, összehangolt munkából. És engem ez motivál.”