Reálpolitika

„– És az emberi jogok? – általában ezt a kérdést teszik fel a balliberális oldal képviselői, ha az Orbán-kormány olyan országok vezetőivel találkozik, mint például Oroszország, Törökország vagy éppen Kína. Ezzel arra céloznak, hogy micsoda ördögtől való magatartás olyan államokkal cimborálni, ahol a politikai és társadalmi berendezkedés nem olyan, mint a fényességes és rettentően demokratikus nyugati országokban. Ha viszont mondjuk a német kancellár teszi ezt, arra azt mondják, hogy az reálpolitika.

Most újra itt az alkalom, hogy támadni lehessen Orbán Viktort, miután Kínába utazott, ahol a Sanghajban megnyíló első Kínai Nemzetközi Import Expó eseményein vesz részt. Mi több, a tervek szerint kétoldalú megbeszélést is folytat a kínai elnökkel.
A magyar kormány valódi reálpolitikai döntést hozott, amikor meghirdette a nyitást a keleti országok felé. Magyarország ettől még az ­Európai Unió része, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a távol-keleti gazdaságok erőteljesebben bővülnek. Ez lökést ad a magyar teljesítmény fokozásához. Beszédes szám, hogy tavaly megdőlt a Kínába irányuló magyar export rekordja, amikor is a kivitel összege meghaladta a 2,7 milliárd dollárt.

A kínai piaci lehetőségekért óriási verseny zajlik a világban. Nem véletlen az sem, hogy két évvel ezelőtt, az Egyesült Államokat megelőzve, Kínáé lett az első hely Németország külkereskedelmi partnereinek a rangsorában. A két állam kétoldalú külkereskedelmi forgalma 2016-ban elérte a 170 milliárd eurót. De ne menjünk vissza két évet sem, az idén nyáron a német–kínai kormánykonzultáción mintegy két tucat gazdasági megállapodást írtak alá.”