Szuverén nemzetek Európája

„A magát nagyvonalúan Európával azonosító Európai Unió válaszúton van. Az unió mai válsága egzisztenciális, Európa túléléséről szól. Ilyen széles kiterjedésű válság, amely a határt, a valutát, a hatalmat, a biztonságot, a jövő stratégiáját, a szellemi irányt, vagyis a működése legfontosabb összetevőit és ilyen mélyen érinti, példa nélküli az unió hatvanéves történetében.

A vak is látja: ahhoz, hogy a válságból kilábalhasson, az Európai Uniónak meg kell változnia. Ma az unió az egyenrangú együttműködés helyett a fegyelmezést, az ideológiai kioktatást, a kényszerítést, a szankciókat tartja magasabbra, és akik nem lépnek vele, azok nem számíthatnak sok jóra. A Sargentini-jelentés vagy a Lengyelországgal, Romániával szemben belengetett büntetések ennek a fegyelmező Európának a riasztó arcélét rajzolják ki.

Erős unió csak erős tagállamokra épülhet. Vissza kell térni a tagok közti egyenjogúság és a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásának jól bevált elvéhez, és fel kell adni az utópista föderalizmus, az Európai Egyesült Államok eszméjét. A döntéshozók mégis hezitálnak. Elvesztették az iránytűjüket. Vagy csak nem hisznek már neki. Vagy nem hisznek a saját szemüknek. Vagy mind a kettő. De leginkább nem hisznek az embereknek.
Mi, magyarok Deák Ferenc bölcsességét tudjuk európai nemzettársainknak és Európának közvetíteni: a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. Számunkra akkor, a tizenkilencedik században annak a bizonyos mellénynek az újragombolása ezeréves történelmünk talán legsikeresebb korszakát hozta el.

Ma az unió jövőjével kapcsolatos nagy vita legfontosabb választóvonala a nemzetek és a föderáció kérdései között húzódik. A nemzeti önazonosság, az alanyiság, a tagállami cselekvőképesség, a szuverenitás kérdése azért merül fel a vitában olyan élesen, mert az unió két alkotórésze, a Kelet és a Nyugat nehezen tud dűlőre jutni ebben az alapvető választásban.”