Trump előtt, Trump után

„Trump elnök azt a következtetést vonta le, hogy az USA-nak szakítania kell a wilsoni doktrínából következő aktivista külpolitikával, le kell mondania a világ amerikanizálásáról, mert a 21. század kihívásainak csak akkor tud megfelelni, ha saját magára koncentrál és összeszedi az erejét. Erre szorítja őt az a tapasztalat, amit a Szovjetunió sorsából vont le, hiszen azt birodalma megtartása és állandó terjeszkedése annyi túlvállalásra ösztönözte, hogy végül, akár a kisgömböc, kipukkant. Trump USA-ja tehát új külpolitikai doktrína mellett döntött. Ez pedig: az USA az első! Számunkra ez azzal a következménnyel jár, hogy mi is, vagyis Európa is új doktrínára szorul! Ugyanis, ha ezen túl nem kötelező mindenben leképezni az amerikai mintát, akkor érdemes új megoldásokon is elgondolkozni. Vagyis, ha az új irány az, hogy az USA-nak az USA az első, akkor mindenkinek megengedett, sőt előnyös is, ha a saját érdekeit tekinti a legfontosabbnak. Nem mintha eddig nem így lett volna, a különbség azonban mégiscsak óriási, mert az álszentségi világbajnokságot mindig magabiztosan, utcahosszal nyerő USA ezúttal szabaddá tette a pályát másoknak is.

Ez a hirtelen visszanyert szabadság mindenki számára nagy felelősséget jelent. Száz év óta először érvényes vízió, érvényes világmagyarázat nélkül maradtunk. Ez általános elbizonytalanodáshoz vezet, vezetett. Ha Amerika nem akarja a világot a saját képére formálni, és nem fog újabb háborúkat indítani azzal az ürüggyel, hogy demokratizálja a világot, akkor ki fogja a világot vezetni és merre? Ebben az új, önvezetői világban mi lesz, mi lehet, mi legyen Európa szerepe? Milyen irányba mozduljunk? Milyen jövőre számíthatunk, az USA gyámkodása, nyomása, irányítása, kényszerei és főleg védernyője nélkül? Itt tartunk már? Van még időnk? Mire kell készülnünk?

Európa válsága, vezetői politikusainak megingott helyzete a fentiekre vezethető vissza. Az emberek iránymutatásra, helyzetértékelésre és jövőképre vágynak. És ezt nem kapják meg sem Merkeltől, sem Junckertől, sem Tusktól, sem a többi még hivatalban lévő nagyhatalmútól. Ez az oka annak, hogy Merkel körül elfogyott a levegő. Mert a migrációs krízissel kapcsolatban is csak annyira volt képes, hogy: megcsináljuk! Wir schaffen das. ”