Betiltjuk magunkat

„Az Országos Bírói Tanács póttagjainak választásán például a kiválasztottak közül egy sem vállalta a tagságot a zilált rendszerben, aki pedig a helyszínen jelöltette volna magát, azt nem hagyták. A jognak ez a meghurcolása az igazságszolgáltatás esszenciális centrumában történik.

Mindig ugyanaz. Hatalmi harcnak rendelik alá az emberek a jobb célokra szolgáló lehetőségeiket. A politikai centrum elnyomja a szakmai kontroll eszközeit. Csakhogy ez itt a bíróságok világa! Olyan ez, mintha orvosok műhibák sorozatával kezelnék egymást.

Maguk az orvosok viszont éppen egymásra kiabálják az emberi műhibát és megint nem elsősorban szakmai okokból. De már unhatják ezt is az olvasók…

Ezt értem is, de azt nem, hogy a szabálytalan műtét miatt eltávolított főorvos, ha egyszer akkorát vétett, hogy nem maradhat a helyén, vajon miért kerül egy másik kórházba. Ott miért járna el másként? A kárvallott főorvos azt mondta, úgy küldték el, hogy még a frissen operált betegeit sem nézhette meg, a varratokat sem szedhette ki. Vajon mi értelme azonnal távolságtartási végzéssel elküldeni egy szívsebészt, mint egy bankvezetőt, akit nem lehet a kasszánál hagyni egy percig sem, ha már megkapta a felmondását? Durva és ostoba szokás az uralkodó osztályban a statáriális bánásmód.”