Ide nekem a lengőtekét

„Pedig az egyik felet keményen kiosztotta: »A politikai ellenzékben ezen a választáson nem játszott egyetlen klasszis játékos sem. Voltak igyekvők, de ennyi. Az egykori klasszisról kiderült, hogy már nemcsak a labda dadog. Az újonc játékosok még tapasztalatlanok és túl nagy nekik a pálya. Az egykori nagycsapat kénytelen volt csapatkapitányt igazolni, aki végül megszeppent az öltözőben.«

Vállalom. De ezt nem egy szurkoló írta, hanem egy sportújságíró, aki tudósít a meccsről, és azt nézi, hogy a két csapat közül melyik tette jól a dolgát, és melyik játszott gyengén.

Azóta nem írt ilyesmit.

Elcsendesedett a politika világa és nem is láttam más fontos ügyet. Írhattam volna minden nap a migránsokról, de nem áll szándékomban.

Pedig akadnak extrém hírek.

Például?

Például hogy a tranzitzónákban fogva tartott több menedékkérőnek nem adtak enni a hatóságok.

Ezek a »hírek« már nem érik el az ingerküszöbömet. Adtak vagy nem adtak? Sokat vagy keveset? Az ember rezisztenssé válik. Azzá teszik, mert annyira szélsőséges a kommunikáció, hogy nem lehet eldönteni, mi igaz és mi nem. A lakájmédia és a fake news gyár között hol az igazság? Az ember inkább kivonja magát az egészből, mert rátelepszik a hétköznapjaira.””