Az édesanya mint a gyermek érzelmeinek tükre

„Az anya hajlandósága az elmetudatosságra, vagyis arra, hogy az ő és gyermeke között zajló interakciót az előbb említett módon mentalizáló keretek közé helyezze, feltétele és egyben következménye is a biztonságos kötődés kialakulásának a gyermekben. A biztonságos kötődés anya és gyermeke között olyan feltételeket teremt, melyek segítik a mentalizáló interakciókat, viszont ennek a reciproka is igaz, hisz a kontingens mentalizáló válaszok a gondozó részéről megszilárdítják a gyermekben az érzelemszabályozást, mely alapja a biztonságos érzelmi kötődésnek.

Fonagy és munkatársai egy kutatásukban azt találták, hogy a vizsgált gyermekek biztonságosan kötődtek akkor is, ha a szülő biztonságos kapcsolati modellekkel rendelkezett, illetve akkor is, hogy ha bár az édesanya kötődési stílusa kedvezőtlen volt, a mentalizáló működése megfelelőnek bizonyult ahhoz, hogy megelőzze ezeknek a kedvezőtlen kötődési mintázatoknak az átadódását.

A reflektív kapcsolat hiánya a gyermek és a szülő között komoly negatív következményekkel járhat. Mivel a mentalizáló interakciók az érzelemszabályozás alapját jelentik, ezek hiányában az érzelemszabályozási funkció sérül,  ami

KÜLÖNFÉLE PSZICHOPATOLÓGIÁKNAK ÁGYAZHAT MEG HOSSZÚ TÁVON.

Ma például a borderline személyiségzavar kialakulása kapcsán kiemelt hangsúlyt kap a gyermekkorban sérült mentalizációs funkció, és külön pszichoterápiás eljárást fejlesztettek ki, mely már felnőttkorban próbálja meg helyreállítani a deficites reflektív funkciót a terápiás kapcsolatban.”