A visszatérő

„Megjegyzem, a múlt és a jövő mindig is furcsán csengő fogalom volt a jogelődjeit is beleszámolva lassacskán százéves formációnál. Előbbivel folyton küzdött, próbálta eltolni magától a kommunista előzményeket, majd a rendszerváltozás utáni hazugságokat, kudarcokat és történelmi bűnöket. Csakhogy a választók jó része máig emlékszik például a Bokros-csomagra, az állami vagyon dobra verésére, a devizahitelezés beindítására, a 2006-os félrevezetésekre, szemkilövetésekre, a menetrendszerű megszorításokra, a széteső államra. A teljes bűnlajstrom nem férne rá erre az oldalra. A szoci jövő eközben egyre bizonytalanabb, pláne amióta Szanyi belengette az önfelszámolást.

El kell ismerni, mindezért komoly felelősség terheli az MSZP-t is anyagi csődbe lavírozó Gyurcsány Ferencet, aki 2011-es kilépése óta, ügyes taktikusként, folyamatosan cseszteti egykori pártját. Akármilyen módszert választ éppen, a lényeg mindig ugyanaz, amit egy minapi konferencián Hiller István is elismert: a DK a szocialisták rovására akar erősödni. A végül félreállt – félretolt? – Kunhalmi Ágnes pedig egyenesen azt szorgalmazta, civakodás helyett jöjjön a totális összeborulás.

Vagyis nincs új a nap alatt, az összeliberálisozódott baloldal továbbra is önmaga ellensége, nem kell neki politikai rivális, a harakiri megy egyedül is. Régi lemez, de Magyarország megérdemelne egy normális ellenzéket. Ezt azonban, bárhogy is alakul a hétvége, nem az MSZP fogja szállítani.”