„A püspök úrnál a migráns egytől egyig csak »menekült«. A püspök atyának tudnia kellene: sorra ébrednek fel a nyugat-európai országok megbabonázott álmukból, már Merkel mutti is elsasszézott az ő Willkommenskulturjától, Ausztria, Olaszország tevőlegesen megelégelte a migránstömegek szervezett idebolondítását, a V4-ek szinte falanxot alkotnak a tömeges betelepítés ellen.
És Beer Miklóst a tetejébe »kicsit zavarja az a megfogalmazás, hogy a keresztény kultúra védelme«. Ezt panaszolja: „Bántja a fülemet, mikor ez ki van hangsúlyozva. Bajorországban is történt hasonló, kötelezően kitették a kereszteket. Ne külsőségekkel tüntessünk, és pláne ne irritáljuk másokat! Nagyon nagy a mi felelősségünk, hogy a mi keresztény kultúránkkal ne sértsük a más vallások képviselőit!«
Nehogy végiggondolja a tekintetes egyházi méltóság, hogy éppen ide nyomul a tömeggel együtt egy számunkra idegen világvallás, amelynek képviselőit leginkább a vallástalanság bőszíti és hívja fel terjeszkedésre. Ő lényegében azt mondja, érzékenységük tisztelete okán a mi vallásunk jelképeit a sekrestyébe dugjuk.
Csakhogy akkor hogyan valósítható meg az eredeti krisztusi parancs, miszerint »tegyetek tanítványokká minden népeket«?! Arról nem is beszélve, hogy a hazai vallástalanokkal is kellene valamit kezdeni, de ha odafigyelnek Beer Miklós megnyilatkozásaira, esetleg tartós immunitást szereznek a kereszténységgel szemben, mert azt gondolhatnák, a krisztusi szelídség ismérve a lelki és fizikai önfeladás.”