Vabank

„Akárhogy is, a németeknek szükségük van az uniós fügefalevélre. Macron viszont olyan átlátszó, hogy nem leplezheti a biológiai nemét ennek a kísérletnek. Az angolok, magyarok, lengyelek, csehek, olaszok – mármint a nép – nem lelkesednek. Legalábbis egyelőre ők mondták ki hangosan. Vannak, akik csendben dolgoznak, de nemzeti létüket soha nem fogják feladni. Akkor mégis hogyan lehetséges, hogy vabankot játszik Brüsszel a nyálkás csápjaival? Mindent kockára tesz, Európa nemzeteit, kultúráját, gazdaságát, biztonságát, hitét, jövőjét? Sőt azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket az Európai Unió alapítói megfogalmaztak és meg is valósítottak? A nemzetek békés, értelmes, hasznos együttműködésének közös Európáját. Amelyből így is jóval többet profitáltak a centrum országai, de amelyben esély és lehetőség nyílott a többieknek is a felzárkózásra, tehetségüktől és adottságaiktól függően.

Miért is ez a vabank? Miért is tesz fel mindent egy lapra ez a brigád? Karl Marx érdemeit méltatva, álszent arccal hazudva, hogy a marxizmus és a kommunista bűnök között nincs összefüggés? Van ugyanis más forgatókönyv is: a teljes káosz, terror, polgárháború, vallásháború… Mert nem hisznek Európában. Nem hisznek az emberben. A szabadságban. Nem hisznek semmiben, még létezésük értelmében sem. Istenben. A szeretetben. Rettenetes tehetetlenségi erő hajtja őket, a kapzsiság, a bűntudat és a sérthetetlenek rettegése. A brüsszeli kártyabanda már csak önmagáért erőlteti a vabankot, önmaga létéért, túléléséért. Bármilyen áron. Volt már ilyen a történelemben. Amikor egy a valóságtól elszakadt csoport a maga ámokfutását nevezte politikának, a maga vereségét tragédiának, a maga akaratát a népakaratnak, a maga basáskodását demokráciának, és a maga értelmetlen vízióit az egyedül üdvözítő jövőnek. Micsoda vabank volt a két világháború! A nemzeti szocializmus a kommunizmus kísérlete. De az semmi volt – végül is legyőztük – ahhoz képest, ami most készül.

Nagy szégyen lenne, ha Európa egy ilyen vabank áldozata lenne a huszonegyedik században. A mi Európánk. Akik tehetnek ellene, maguk az európai nemzetek. Ezért igazi szép magyar küldetés segíteni Európában jól látni. S akkor talán sikerül összhangba hozni értéket és érdeket, múltat és jövőt, egyedit és egységest, emberit és istenit. Egészen biztosan sikerül. A megrészegült szerencsejátékos kezéből pedig még idejében ki kell venni a zsetont, és diszkréten ki kell vezetni a teremből. De a legfontosabb mégis az, hogy a felbujtó, sugdosó patkányuszítóknak és a sleppnek is mennie kell. Régen tudjuk ugyanis, hogy minden »kaszinóban« mindig, mindenkor a bank nyer, de ott sem szeretik a vabank kalandorait.”