„És akkor kiégett a villanykörte. Az LMP vezetése összenézett: most mi van? Szél Bernadett ijedtében gyorsan a sarokba hátrált: ez csak Schiffer összeesküvése lehet, így akarja felhívni a figyelmet a zöld értékek semmibevételére. Ungár Péter cselekedett, tapsolt egyet: otthon ugyanis olyan multiokos kapcsoló van, amely hanghatásra működik. Hát nem történt semmi… Nem is értette, hülye ez a való világ.
Hadházy kárörvendően felröhögött: velem kötözködtök? Látjátok, ez az eredménye! Erre a körte villant egyet, és az ex-társelnök is egy sarokba menekült. Nézték a sötétséget. Szabó Szabolcs Együttből átigazolt oktatáspolitikus itt érezte szükségesnek, hogy hozzászóljon: jelezte, a villanykörte problémájának gyökereit, az orbáni tanügyi rendszer hibáit kellene először felfedni, és nem léha döntéseket hozni.
Sallai ex-képviselő szomjas volt, ezért távozott. Az ajtó nyílása és a fény beáramlása általános rémületet keltett az LMP vezetésében. Kórusban mondták, zárja rájuk inkább, nem kockáztatnának. Sallai a parlamenti folyosón összefutott Molnár Gyula szocialista ex-elnökkel. Kérdezte: mi van nálatok? Mi, »exek«, mégis csak értjük a világot. Molnár mondta, hogy náluk is sötét van. A villanykörte ugyan nem égett ki, de eltűnt. Sallai meglepődött: »Nálatok már ezt is lopják, Gyuszi?« Molnár vállat vonva, fájdalmasan bólintott. Dühös volt magára, felelőtlenül vonult ki a frakcióülésről, miközben ott maradt az a hercig kerámiafoglalat.
Sallai azért bekukkantott a maradék szocialistákhoz. A várakozásoknak megfelelően ott sem volt világosság. Kunhalmi Ági ugyan lelkesen lengetett egy EU-zászlót, de az nem adott fényt. Tóth Bertalan frakcióvezető, elnök-aspiráns jól elvolt a félhomályban, a többiek gyanakodva figyelték egymás zsebét: kinél lehet az égő?”