A nagy magyar káosz és az óriás amőba

„Chaos Chaos – így nevezte el a rendszertan ősatyja, Carl von Linné svéd természettudós és botanikus azt az általa fölfedezett egysejtűt, az óriás amőbát, mely kifejezetten szereti a szennyezett vizeket. Ez az állatka bő táplálékhoz jut a káoszban, avagy a zavarosban. Ha valaki közös vonást, rendező elvet keres a Fidesszel szemben fellépni kívánó kis- és nagy pártok, korpuszkulák és csoportocskák tömegében, egyetlen integráló elvet talál: ez a káosz.

Hiszen hogy is lehetne másképpen jellemezni a baloldali, a liberális, és az irányultságának meghatározásával újabban politológusok hadának munkát adó Jobbik állapotát, mind ezen politikai tényezők egymáshoz való, mind belső viszonyait tekintve? Nézzük akár a tervezett ellenzéki együttműködést, az általuk szitokszóként kezelt NER-rel szemben létrehozott Billegő Körzetek Szövetségét, a Nemzeti Megbillentés Rendszerét! (Az emberben óhatatlanul fölmerül: mit akarnak ezek megbillenteni? Az országot? Az egész világot? Láttunk már ilyet. Százmillió életet billentettek ki, amíg hátulról, végre, ők is meg lettek billentve.) Az új Rendszer még nem állt össze igazán. Szereplőinek egymáshoz való viszonya leginkább a Laokoón-szoborcsoportra hasonlít. Talán fölösleges megnevezni a rájuk tekeredő kígyót.

Vona kézzel-lábbal próbál kiemelkedni e fura matériából, miközben egyik kezével a víz alá nyomja a belé két kézzel kapaszkodó Gyurcsányt, míg a másikkal görcsösen kapkod az őt lerázni kívánó Szél Bernadett szoknyája után. Az amőba éppen így táplálkozik, állábaival körülfolyja, majd sejtfelszínén át bekebelezi áldozatát.”