Frans és George a valóság ellen

„A holland szociáldemokrata politikus nem akárki Brüsszelben, bár a tavalyi holland választásokon pártja brutális, csaknem húszszázalékos bukással, 5,7 százalékot ért el. Delegálásakor persze ez még nem így volt, és furcsa is lenne, ha a demokratikus legitimáció iránt ambivalens hozzáállást tanúsító Brüsszelt ez zavarná.

Mivel a bizottság a transzparencia iránt elkötelezett módon mondja a semmit, megtudtuk, hogy a két nagy gondolkodó Európa jövőjéről, a megosztottság felszámolásáról szokott beszélgetni. Ilyesmiről sokan szoktunk elmélkedni egy fröccs felett, csak azt nem jelentik be Brüsszelben, mert vajmi kevés befolyása van az európaiak életére. A két cimbora, Frans és George baráti beszélgetésének viszont igen. Bár a demokratikus legitimációjuk minderre azért legalábbis kérdéses.

Annyit biztosan tudunk, hogy Frans és George találkozójának mindenképp lesz egy keserű momentuma. A Project Hungary ugyanis nem pont úgy alakult, ahogy gondolták. Legkésőbb az utolsó napokban nyilvánvalóvá vált Soros szándéka és az is, hajlandó erre áldozni. Az Avaaz globális civil szervezet egész pályás letámadást indított a közösségi médiában, nekem is jutott elég, bár, mondjuk így, nem tartozom a Soros-civilek tanácsára fogékony választók közé.

A magyar választások eredményétől legalább olyan keserű szájíze lehet a két nagy gondolkodónak, mint csütörtökön az EP állampolgári jogi bizottsága liberális többségének. Egy másik, hihetetlen támogatottsággal rendelkező holland politikus, Judith Sargentini határozottan állította, esze ágában sem volt beleszólni a magyar választásokba, ezért is publikálta csak most a jelentését. Igaz, hogy már megbízatásakor is azt mondta, szerinte el kell indítani a szavazati jog megvonásával járó eljárást Magyarország ellen. Igaz, a bizottsági vélemények a kampány alatt jelentek meg, ugyanezzel az üzenettel. Igaz, maga a jelentés is kiszivárgott – de hát ezek bagatell apróságok. A brüsszeli jelentéstevők és döntéshozók világképét ritkán zavarják meg a valósághoz tartozó kellemetlenségek.

A jelentés úgy melegíti fel a több éve lezárt ügyeket, mintha mi sem történt volna. A kormány kritikusai pedig nem zavartatják magukat apróságokon: kit izgat, ha valami nem igazolja a tételeiket, az összképet, a hangulatot kell nézni, hogy a belga Frank Engelt idézzem.”