Bohóccirkusz és médiahisztéria

„Agóniának hívják ezt a jelenséget. Magyarországon nincs ellenzék, hanem csak szedett-vedett, szánalmas gittegyletek, amelyek néhány száz, a nemzet sorsára magasról tevő kalandornak nyújtanak bázist ahhoz, hogy munka nélkül megéljenek. A baloldal Gyurcsány csúfos bukása óta, már egy évtizede próbál előállítani egy olyan karizmatikus vezetőt, aki reális esélyekkel szállhatna szembe Orbán Viktorral, de minden egyes messiásavatás rövid távon röhejes kudarcba fullad, ahogy legutóbb például Fekete-Győr András istenítése, akiről hamar kiderült, hogy képességei nem haladják meg egy középiskolás diákvezérét.

Az ordítóan amatőr ellenzéket a teljes ösz­szeomlástól a média védi meg. A független-objektív-haladó-demokratikus médiát aztán nem kell félteni, mert megállás nélkül képesek úgy rikácsolni, óbégatni, hisztizni, hogy az apokalipszis látszatát keltsék. Ha meglátogatunk egy ellenzéki portált, onnan azt tudhatjuk meg, hogy Magyarország a világ legszörnyűbb helye, és mindenben mi vagyunk a legutolsók a világon, nyolc éve tart a romboló, setét Ragnarök, ami fölváltotta a csodálatos Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-féle aranykorszakot, amikor tejjel-mézzel folyó Kánaán volt az ország.

Ez a média hőst csinál az olyan pszichopata anarchistákból, mint Gulyás Márton vagy Juhász Péter, az olyan jellemtelen politikai kaméleonból, mint Vona Gábor, az olyan szerencsétlen eunuchból, mint Karácsony Gergely, és az olyan teljesen sótlan és antikarizmatikus személyből, mint Szél Bernadett. És a panoptikumban még mindig stabil helye van egy olyan alkoholista pojácának, aki egyszer már tönkretette, csődbe vitte a lekurvázott országot, és szétzilálta azt a nemzetet, amelyet a legjobban gyűlöl: a sajátját.”