„Az »áprilisi ifjak« (irántuk őszinte tisztelet, bennük minden remény), nem a Rákosi–Kádár-világ neveltjei, talán ezért gondolják, hogy véleményük nyom a latban.
Pedig nem. Ambivalens a viszonyuk a választáson elbukott pártokkal, össze is fognának velük, meg nem is. Sajnos nagyot tévednek, amikor szelíden figyelmeztetik, vagy inkább kérlelik a legfőbb hadurat, hogy szálljon magába, és vegye elő irgalmas énjét, terjessze ki védőszárnyait ránk, a több milliónyi Soros-bolhára, és ugyan írasson már ki új választásokat. Vagy megfenyegetik az új parlamentet, hogy május 8-án (micsoda rettenetes gorombaság: az új Európa születésnapján!) mi is ott leszünk. De uraim, ez nem a Helytartótanács, amely ugye „reszketni méltóztatott”. Nekik ez a pesti csürhe bakfitty, lehetünk akárhányan. Ők a vidék kormánya. Hát legyen, de akkor legyen Felcsút a főfalu!
Mielőtt zsarnoksággyűlölő polgártársaim liberális fele betonba döngöl, mert »megosztom a nemzetet«, mert lenézem a vidéket, szeretném, ha (döngölés előtt) figyelembe vennének néhány apróságot: először azt, hogy megosztásban nálam ezerszer jobb a felcsúti miniszterelnök (úgy is mint egykori Soros-bolha). Ugyanő, ha a focihoz is úgy értene, mint a gyűlöletkeltéshez, mi lennénk az idei szovjet vb (természetesen nem ötágú) csillagai, és a szegény Puskás nevét bitorló felcsúti klub nyerné a Bajnokok Ligáját. (A döntőt természetesen és örökösen a kert alján épült fatornyos stadionban rendeznék.) Szóval, eszem ágában sincs megvetni vagy lenézni a Fideszre szavazó vidéket, de azt nem érdemes – hízelkedésből vagy hamis udvariaskodásból – szőnyeg alá söpörni, hogy demokrácia- és diktátorismeretből elbuktak. A »Fidesz-politizálás« és az azt fémjelező miniszterelnök ugyanis minden információs elszigeteltség ellenére nem vélhető megfelelőnek akár csak a több ezer évvel ezelőtti igényeknek sem.”