A minél magasabb részvételre buzdító jelenlegi ellenzéki mozgósítás logikusnak tűnik, de számoljunk kicsit.
„A magas részvételi arány, mondják a hozzáértők, a lehető legkedvezőbb esély a kormányváltásra. Magasnak a 70 százalék körüli (lehetőleg fölötti) részvétel minősül, ilyenre a hét eddigi alkalom közül egyszer, 2002-ben volt példa, az akkor még kétfordulós választáson. Az első fordulóban a jogosultaknak akkor 70,53, a másodikban 73,51 százaléka szavazott. Érdekes volt ez abból a szempontból is, hogy a második fordulóban általában (egy kivétellel) mindig kisebbnek bizonyult a szavazói hajlandóság.
2014-ben az első egyfordulós választási szisztémában 61, 24 százalék ment el voksolni, ez volt a második legalacsonyabb részvételi arány a rendszerváltozás után. Ennél is kevesebbet 1998-ban regisztrálhattak, pontosan 56,26 százalékot. (Megjegyzendő, hogy a továbbiakban az egyfordulós rendszert a kétfordulós szisztéma első – általában magasabb – részvételi adataival érdemes összehasonlítani.)
A számok valóban azt mutatják, hogy a jobboldal rendre alacsonyabb részvétel esetén (1990: 65,11; 1998: 56,26; 2010:64,20; 2014:61,24) győzött, míg a magasabb arány a baloldalnak kedvezett (1994:68,92; 2002:70,53; 2006:67,83).
Vagyis a minél magasabb részvételre buzdító jelenlegi ellenzéki mozgósítás logikusnak tűnik.
Azonban a 2010 és 2018 közötti időszak a magát baloldalinak nevező ellenzéket dirib-darabokra szabdalta, a mai helyzet már nyomaiban sem hasonlít a 2010 előtti politikai palettához. A magas részvétel most komoly kockázatokat rejt a „baloldal” számára – nem egyszerűen a vereség, hanem a minden eddiginél kínosabb pártlistás fiaskó, sőt a parlamenti létezés lehetőségének kockázatát. (Már annak, aki bent van persze.)
Számoljunk kicsit.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
