Normálisnak kellene maradni

„Mi az április nyolcadikai választás tétje?

Vannak a magyar történelemnek sorsdöntő időszakai, illetve pillanatai, s a mostani szavazást Bethlen István kormányalakításához hasonlítanám. Akkor a kormányképes jobboldal összefogott, egységes lett, majd talpra állította az országot a szörnyű trianoni trauma után. Fontos megjegyezni, hogy 1918 és 1938 között, sok más változás és eredmény mellett, a nemzeti jövedelem megkétszereződött. Ma is irigylésre méltó teljesítmény. Ha most nem a jobboldal egységét több évtized alatt megteremtő Fidesz–KDNP nyer, olyan zűrzavarba kerülhet az ország, mint 1919 után közvetlenül. Sőt, kulcskérdésnek tartom a jelentős arányú győzelmet, ugyanis minden más eredménnyel a vesztébe zuhanna az ország. Akik ma ellenzékben a kormányváltást kívánják, lényegében saját romlásukat szorgalmazzák.

Milyen veszélyeket lát a polgári oldal győzelme szempontjából?

A baj akkor következik be, ha a félrevezetett, elbutított embertömeg valamelyik szélsőségben, akár a baloldalban, akár a Jobbikban esélyt lát arra, hogy ezek a pártok jobbá tehetik a hétköznapokat. Nem tudnák. Ezért kellene szerintem nagyobb erővel foglalkozni azokkal, akiknek valami nem tetszik, akiket sérelem ért. Mondjuk helyben, egy fideszes vezető viselkedése miatt. Nem hibátlan a jelenlegi kormány, az emberei pedig pláne nem azok, ám ha a választópolgár felismeri, hogy sorskérdésről van szó, csak erre az oldalra szavazhat. Tény ugyanis: ez az egyetlen kormányképes tömb. Régebben egyébként sokat bíráltam a Fideszt, hibásnak tartottam két választás elveszítésében. Mostanra azonban szellemileg és erkölcsileg is teljesen kiérlelődött a pártszövetség.

És a hét végi, hódmezővásárhelyi eredményről mit gondol?

Nem hiszem, hogy ebből országos szintű következtetést lehetne levonni, ám arra mindenképp alkalmas lehet, hogy tudatosítsuk magunkban: nem árt az óvatosság!

Orbán Viktor évértékelőjében azt mondta, soha rosszabb nyolc évet. A kormányzati eredmények önmagukért beszélnek?

Az eredményeket nem szabad elhallgatni, de célszerű lenne kicsit többet beszélni a tényekről. Jelen állás szerint Gyurcsány Ferenc a legaktívabb és legtehetségesebb politikus az ellenzéki térfélen, éppen ezért emlékeztetni kellene többek között arra is, hogy kormányzása idején kilenc százalékra nőtt az államháztartás hiánya, gyengült a gazdaság, az ország kénytelen volt a lakossági megvonásokat követelő IMF-hez fordulni. Megjegyzem, szamárság, hogy már a Bajnai-kabinet megkezdte volna a gazdaság helyreállítását. Gyurcsányékra tehát rábízni az új alkotmány által megteremtett feltételek mentén lassan konszolidálódó országot, nos, az hihetetlen könnyelműség lenne, a többieknek pedig tálentumbeli hiányosságaik vannak. Valóban sorskérdésről van szó, jól kell dönteni.”