Talak, talak, talak!

„Az álmoskönyv szerint a saría nem pusztán ajánlás, mint a teljes európai életforma, hanem kötelék. És azt is írja az álmoskönyv, hogy mindig az kerekedik felül, aki feltétel nélkül hisz, szemben a kétkedővel. Hogy 1248 és 2018 nem fér meg egymás mellett, világos, csak éppen egyáltalán nem biztos, hogy a középkorban élő drága muszlim barátunk tekintettel lesz a műholdakra, a Bajnokok Ligájára, a kéksajtokra, és mindarra, amit a nyugati civilizáció eddig felmutatott. Konkrétan fogja és elveszi másoktól, ami neki megtetszik, hiszen ami neki megtetszik, az egyidejűleg jár is neki. Papp Réka Kinga és Karafiáth Orsi még nem tudja, de a hozzájuk hasonló nagy pofájú, férfiakat kioktató, erőszakos liberátoroknak cseppet más osztályrészt szántak a nagy szakállas lovagok, mint amit szociológia szemináriumon mondtak nekik.

Nekünk, akik helyettük is gondolkodunk, más fogalmunk van a nőkről. Úgy gondoljuk, hogy aki három szóval elbocsátja a feleségét, elveszi a gyerekét, nem kedves menekült, hanem barbár állat. Mi, európaiak valahogy úgy vagyunk a szerelemmel, hogy meglátunk egy másik embert, aki optimális esetben ellenkező nemű, kölcsönös érzések gyúlnak ki bennünk, megismerjük egymást, összeköltözünk, családot alapítunk. Aztán ha balul sült el a dolog, elmegyünk a bíróságra és szétválunk. India, Pakisztán mélyén meg úgy megy ez, hogy a vének tanácsa dobókockával, sorshúzással összesorsolja a fiúkat és lányokat, lehetőleg még gyerekkorban összeadják őket, mert az úgy jó, aztán ha bármi gikszer van, talak, talak, talak, és asszonyka takarodik, ahova tetszik neki, lehetőleg a temetőbe. Nem mondom, hogy ezzel baj van, engem minden népszokás nagyon érdekel, de ugyanezt a nyitottságot Rékakingától és Orsitól is elvárom.

Különben közéleti talak, talak, talakot rendezünk, és az nagyon csúnya műsor lesz.”