„Ám az európai parlamenti képviselők többsége láthatóan a feszültség növelésében volt érdekelt. Ha ugyanis nem így lett volna, minden bizonnyal differenciáltabban kezelnék ezeket a kérdéseket. A pro és kontra kíbertámadások ügyét például a biztonsági szakemberekre hagynák, s nem kevernék össze a nyilvános médiumok tevékenységével. Mert, ha az utóbbiakat korlátozni akarják, akkor magát a szólásszabadságot veszélyeztetik, amely persze viszonylagos: Nyugaton és Keleten mindig tükrözte és ma is tükrözi a tartalomkészítők, illetve a finanszírozók értékrendjét. Ha mással nem, a hírek közötti válogatással.
Egyébként az oroszországi állami médiában napról napra jelentős műsoridőt biztosítanak a Kreml irányvonalával ellentétes, sőt a Putyint bíráló nézetek kifejtéséhez. (Más kérdés, hogy az ottani választások közeledtével hovatovább a vízcsapból is Vlagyimir Vlagyimirovics folyik. De ez legyen az ő gondjuk!) Eddig éveken át azt tapasztaltam, hogy az általunk megszokotthoz képest összehasonlíthatatlanul élesebb, népesebb és jóval hosszabb közéleti vitaműsorokban a putyini elveket képviselők mellett rendszeresen, bár kisebb arányban, szót kaptak ellenzéki politikusok, újságírók, szakértők is. Az élő adásokban közvetített, késhegyre menő, naponta sorra került vitákban számos amerikai, német, lengyel, ukrán, izraeli, baltikumi, angol stb. szakértőt szerepeltettek, amikor a nemzetközi kapcsolatok voltak terítéken. A nyugati hírtelevíziókban ugyanezt a viszonosságot nem érzékeltem: ezekben még sosem láttam megszólaltatni a Kreml irányvonalát képviselő oroszországi szakértőt, uram bocsá' politikust.