Abba kell hagynunk a képmutatást

„Matematikusként és antropológusként milyen sajátosságok jellemzik azt, ahogyan a jelenlegi migrációs trendeket szemléli?

A munkámnak több indítéka is volt. Egyrészt azért kezdtem el demográfiával foglalkozni, mert az interneten találtam egy előrejelzést, mely szerint 2050-ben a muszlimok aránya Hollandiában el fogja érni az 50%-ot. Ezt túlzásnak véltem, de nem találtam igazán jó előrejelzést. Így hát a Központi Statisztikai Hivatal (CBS) adatai alapján kidolgoztam a saját demográfiai modellemet Hollandia vonatkozásában, mely szerint bizonyos bevándorló csoportok pénzügyi költség és haszon vonatkozásában negatív hatást gyakorolnak a gazdaságra. Éppen saját számításokat végzek a gazdasági és a demográfiai következményeket illetően. Jelenleg többek között azt vizsgálom, hogy a bevándorlók – tekintetbe véve azt, hogy mely régióból érkeztek, és miért jöttek: dolgozni, tanulni, a családjuk miatt vagy menedékjogot kérni – az egész életük folyamán milyen pénzügyi hozzájárulást adnak. Ezen kívül a holland társadalom jövőbeli demográfiai összetételével is foglalkozom, különböző forgatókönyveket véve alapul.

Kezdjük a számokkal! Miről árulkodnak?

A számok azt igazolják, hogy a bevándorlás önmagában véve se nem jó, se nem rossz. Ez leginkább a bevándorlás típusától függ. Nagyon fontos tényező az iskolázottság, a képzettség szintje. Egy másik tényező a migráció oka. Figyelembe kell venni, honnan érkeznek a bevándorlók, milyen okból jönnek, és hogyan teljesítenek, és akkor észrevehetővé válnak a különbségek.

A rendelkezésre álló adatok mit árulnak el az adott csoportok közötti különbségekről?

Nagyon sokatmondó, ha megnézzük, hány segélyen élő ember jut minden 100 dolgozóra. Megnéztem az 1999 és 2010 között érkező, majd a 20 és 40 év közötti bevándorlók gazdasági teljesítményére vonatkozó adatokat hollandiai tartózkodásuk 5. és 10. éve között. Kiderült, hogy az olyan országokból érkező bevándorlók, mint Japán, Dél-Korea, Tajvan és India, valamint a skandináv és az angolszász országokból érkező bevándorlók mind nagyon jól teljesítenek. Sőt, a nyugati bevándorlók gyermekei jobb eredményeket érnek el az iskolában, mint a helyi gyerekek. Tehát ezen országok bármelyikéből a tömeges bevándorlás valószínűleg támogatná a holland gazdaságot. Nagy általánosságban Délkelet-Ázsiának sok országából, valamint a legtöbb nyugati országból érkező bevándorlók jól teljesítenek, bár Európa déli és keleti részén vannak olyan országok, amelyek vonatkozásában némileg magasabb a segélyhasználat.

A spektrum másik végén a Latin-Amerikából (29 segélyen élő bevándorló jut 100 dolgozóra), az Afrikából (64 a 100-ra) és a Délkelet-Ázsia kivételével Ázsiából (90 a 100-ra) érkező bevándorlók vannak, de mindegyik régió országai között jelentős különbségek láthatók. Az Afrikából és a Délkelet-Ázsia kivételével Ázsiából érkező magas számokat részben a menedékkérők viszonylag nagyszámú beáramlása okozza. Azon ázsiai országok vonatkozásában, ahonnan viszonylag sok menedékkérő érkezik (Afganisztán, Irán, Irak és Szíria), átlagosan 133 segélyből élő bevándorló jut minden 100 dolgozóra. A tipikus afrikai menedékkérők országai (Etiópia, Eritrea, Szomália és Szudán) vonatkozásában ez a szám 262.”