A nemzetek újjászületésének és felemelkedésének korszaka kezdődött el Európában.
„Hatvanhét évvel a híres Schuman-nyilatkozat után az Európai Unió főbb intézményeiben és legtöbb nyugati országában a keresztényellenes demokrácia anarchiája, orwelli véleménydiktatúrája és bürokratikus-gépies zsarnoksága uralkodik. Ezért is figyelemre méltó, hogy nemrég tizenhárom európai konzervatív gondolkodó – köztük Lánczi András filozófus, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora – közreadta a párizsi nyilatkozatot, Az igazi Európa és tév-Európa címmel.
Azt írják, bármily gazdag és nagy is Európa, nagy veszélyben is van, mert félreismeri önmagát. Civilizációnk betetőzésének képzeli magát, pedig valójában azon munkálkodik, hogy elkobozza az otthonunkat. Eltúlozza és eltorzítja valós erényeit, és közben vak marad hibáinkra. »Tév-Európa« történelmünk egyoldalú karikatúrájában talál önigazolást, és rögeszmés előítéletekkel viseltetik a múlt iránt. Prókátorai a feltartóztathatatlan fejlődés babonájának álomvilágában élnek. Azt képzelik, hogy a Történelem az ő oldalukon áll. E hit gőgöt és megvetést plántál beléjük, így nem képesek belátni, milyen hibákkal terhes a nemzeten túli, kultúrán túli világ, amelyet építenek. Európa keresztény gyökereit nem veszik tudomásul, sőt kifejezetten megtagadják. Egyúttal óvakodnak attól, nehogy megsértsék a muzulmánokat, akikről azt képzelik, hogy örömmel veszik majd át az ő világi, multikulturális világképüket. A nyilatkozat aláírói szerint »az Európát fenyegető legnagyobb veszély nem az orosz kalandorság és nem is a muzulmán bevándorlás. Az igazi Európa azért van veszélyben, mert tév-Európa fojtogató ölelésben tartja képzeletünket«. Ahhoz, hogy megszabaduljunk bürokrata-technokrata zsarnokságától, véget kell vetni a liberális individualizmus, konformizmus és multikulturalizmus materialista pótvallásának, vissza kell állítani a szabadság igazi eszméjét, új, felelős államférfiakra van szükség, meg kell erősíteni a nemzeti egységet és szolidaritást, európai összefogással visszautasítani a határok nélküli multikulturális világ utópikus, veszélyes délibábját, s egyszerre szükséges megállítani kívül a bevándorlást és belül a demográfiai hanyatlást.
A történelem arra is tanít, hogy a közösségek csak azokat a vezetőket tisztelik és követik, akik érdemi, érvényes üzeneteket fogalmaznak meg a számukra, olyanokat, amelyek hihető, elfogadható választ, megvalósítható megoldást kínálnak a kérdéseikre, problémáikra. A 2017-es esztendő végén azt látjuk, hogy Európában megfordult a sokáig uralkodó nyugati szél. Magyarország és a V4-ek bátor példája nyomán egyre több közép- és kelet-európai nép vezetése ismeri fel és el, hogy az igazi demokrácia a nemzetállami szuverenitás védelmét, a nemzeti identitás és kulturális hagyományok őrzését, erősítését jelenti a globalista birodalom univerzalista, homogenizáló, vagyis embertelen törekvéseivel szemben. A hanyatló Nyugat politikailag korrekt megmondóemberei azt akarják elhitetni, hogy a történelem véget ért, holott éppen a magyarok és szövetségeseik mutatták meg az elmúlt néhány évben, hogy új történelmi korszak, a nemzetek újjászületésének és felemelkedésének korszaka kezdődött el Európában.”