Off Soros

Érdekes egybeesés, hogy a sorosozó kampány közepén új hírek jelentek meg az off-shore világról és az adóelkerülés világméretű rendszeréről. A hírek szerint nemzetközi pénzmágnások, világsztár sportolók és rocksztárok mellett a legnagyobb világcégek is a nyerészkedők között vannak. 

Bár fontos megkülönböztetni, hogy ki csalt adót és ki volt az, aki csupán „optimalizálta” az adófizetést  - vagyis a törvény betűjét meg nem sértve kerülte el az adót -, nem túlzás azt állítani, hogy ez a típusú tevékenység alapvetően erkölcstelen, hiszen az így-úgy megkeresett nyereségből nem adóznak ott, ahol kellene.

Ahogy egy friss index interjúban is elhangzik, legális, de elképesztőn igazságtalan, hogy Kovács úr fizet ÁFA-t a Suzukiért, amivel munkába megy és iskolába viszi két gyermekét, de Lewis Hamilton nem fizet egy megveszekedett fillér vagy penny forgalmi adót sem az őt szállító magánrepülőgépért. Az adóelkerülő rendszernek persze jelentős technikai költségei vannak (ügyvédek stb.), tehát ezeket eleve csak a szupergazdagok tudják igénybe venni, illetve csak nagyon nagy pénzeknél érdemes a járulékos költségeket megfizetni. 

Létezik tehát a világban egy óriási jogi-pénzügyi rendszer, amiben az egyszerű dolgozó hangyácskáknak fizetni kell az adót, a legnagyobbaknak pedig nem. Az adóelkerülést támogató államocskák, speciális jogállású szigetecskék jó része az angolszász világhoz tartozik (a Csatorna-szigetek, British Virgin Islands, a Bahamák, a Kajmán-szigetek). A világon az adóelkerülés és adócsalás radikális csökkentésének eszköze tehát az amerikai és az angol kormány kezében van, ahogy az idézett Index-cikk is említi. Nyilván nem véletlen, hogy most sem tesznek túl sokat ellene, és még kevésbé véletlen, hogy korábban megteremtették ezeket a lehetőségeket. 

Ennek fényében minimum álságos ezektől az országoktól, mikor kioktatnak minket a korrupció kérdésében.  Külön szexepilje van az olyan támadásoknak, amikor egy erkölcsileg megkérdőjelezhető módon (mondjuk bennfentes információk felhasználásával a tőzsdén) szerzett nyereséget adóelkerüléssel maximalizálnak, majd a csalárd módon csinált, csalárd módon nem adózott pénzből különböző szervezeteket támogatnak, amelyek valamifajta önnön ácsolta erkölcsi piedesztálról átkozzák ki az általuk bűnösnek vélteket.  

Érdekes jogi és politikai probléma ez általánosítva, bár nyilván Soros György és a kormány Soros-kampánya most különösen időszerűvé teszi. A be nem fizetett adók az egyes nemzeti kormányoktól vonnak el olyan pénzt, amit az adott állam maga osztana újra. Nem helyes, ha valaki az államot megfosztja ettől a lehetőségtől. Sem akkor, ha egyéni gazdagodás ennek a célja, de az sem, ha közcélra fordítják „jótékonykodva”. Soros György, Bono, Zuckerberg vagy Steve Jobs örököse sem jogosult arra, hogy kivegyen az államok zsebéből pénzt, majd saját meggyőződése, ideológiája szerint ossza újra. Senki nem hatalmazta erre fel őket. Ráadásul ezek a támogatások sok esetben politikai, ideológiai töltetűek. Tehát a nemzetállamoktól pénzt vesznek el, amit részben a nemzetállamok törvényes kormányaival szemben használnak fel, az államkincstáraknak erkölcstelenül be nem fizetett adókból. Ez a jelenség a futó magyarországi választási kampánytól függetlenül is súlyos kérdéseket vet fel.    

(A cikk eredetileg a Magyar Időkben jelent meg.)