Idősek a társadalomban: lehetőség, nem pedig teher

Egyre több az idős ember

A Föld népessége idősödik. Ehhez nemcsak a fejlett társadalmak öregedő korfája járul hozzá, hanem a fejlődő országok népessége is. Az ENSZ egyik alszervezete, a United Nations Population Fund (UNPF) szerint 2050-re már 33 olyan ország lesz, amely 10 millió feletti idős lélekszámmal rendelkezik majd. Ebből a 33-ból 22 pedig a fejlődő országok közé tartozik. A hatvan év felettiek száma a Föld minden régiójában növekszik. Ugyanez igaz a 80+-os és a 100 év feletti idősekre is.

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) statisztikái szerint míg 1950-ben a világ népességének csupán alig több mint 5 százaléka volt 65 év feletti, ez az arány 2020-ra már tíz százalék körül lesz és tovább növekszik majd a század közepéig. Ezzel szemben az öt évnél fiatalabbak aránya ugyanezen időtávon 15 százalékról 6 százalékra esik majd. Különösen igaz ez a trend a fejlett országokra, hiszen közülük sokan már az 1980-ra elérték a 65 év feletti lakosság arányát tekintve a 15 százalékot. 2020-ra 15 százalékos aránnyal rendelkeznek majd a dél-kelet-ázsiai térség államai is.

Európai viszonylatban a fenti tendencia még látványosabb. Az Eurostat adatai szerint csak 2006 és 2016 között átlagban 2,5 százalékkal növekedett a 65 év felettiek részaránya az EU-ban. Ezen túl öt olyan ország is van (Málta, Finnország, Csehország, Lichtenstein és Albánia), ahol a részarány-növekedés meghaladja a négy százalékot.

A helyzetértékeléshez azonban nemcsak a statisztika, hanem a mögötte megbúvó folyamatelemzés is hozzátartozik. Az alábbiakban egy rövid körképet szeretnék adni, milyen tényezők mentén változnak az idősödő emberek életkörülményei a világ egyes nagy régióiban. Teszem mindezt a UNPF egyik vonatkozó tanulmánya alapján.

Afrika. A fekete kontinens esetében ugyanis viszonylag sokat beszélünk a népességrobbanásról, de arra már kevesebb figyelem hárul, hogy ezzel párhuzamosan az is igaz, hogy egyre több ember éli meg az időskort. Az idősek többsége a vidéki területeken él, ahol főleg a nehéz fizikai munkát jelentő mezőgazdaságból tartják el magukat. Az aktív lakosságot súlyosan érintő elvándorlás és a különböző betegségek jelenléte miatt az afrikai országok nagy részében lényegében hiányzik egy generáció. Ebből következően a gazdaságilag aktívak szerepét javarészt átvették az idősek és a legfiatalabbak. Természetesen ez a modell nehezen fenntartható, a hiányzó középkorú réteg nélkül az afrikai államok gazdasági kilátásai jelentősen romlanak. S ugyanez igaz az idősek körülményeire is.

Fejlett országok. Míg a Föld ezen térségében egyre nagyobb a születéskor várható időtartam, a termékenységi ráták jellemzően csökkennek. Ezeknek a folyamatoknak a hatására pedig az ellátórendszerek fenntarthatósága megkérdőjeleződik. Egyre többen térnek rá a hozzájáruláson alapuló nyugdíjkiosztásra, illetve folyamatosan növekszik a nyugdíjkorhatár. Sajnálatos jelenség, hogy ennek ellenére sokan vonulnak korán nyugdíjba, főleg az ázsiai országokban, mivel a helyi lakosok ellenérzéseket táplálnak az idős munkavállalókkal szemben (elveszik a munkát).

Latin-Amerika. A vagyoneloszlás egyenlőtlenségei ebben a térségben különösen jelentősek, ami hatványozottan érinti az idősebb nemzedékeket. Ennek ellenére sok idős ember választja azt a megoldást, hogy korán nyugdíjba vonul, ezzel biztos jövedelemhez jutva a kiszámíthatatlan gazdasági környezetben. Mindezekkel együtt, mivel a térségben jellemzően fizetős, magánbiztosítás alapú szociális ellátórendszer működik, egyre több idős ember szorul ki az ellátásból. Éppen ezért a családok szerepe felértékelődik, az idősekről ugyanis elsősorban a rokonaiknak kell gondoskodniuk.

Arab világ. Általánosan jellemző, hogy a fiatalok száma az idősekhez képes igen magas, akiknek viszont jelentős része elvándorol, s ez komoly problémát jelent. A társadalombiztosítási alapú ellátórendszerek hiánya miatt a vallásos szervezetek szerepe az idősgondozásban itt igen jelentős.

Az elöregedő társadalom, amikor problémaként próbálják megjeleníteni

A helyzetismertetés után rátérhetünk a helyzetértékelésre. Azt lehet mondani, hogy

Lássunk erre néhány példát!

A WHO Global Health and Aging c. jelentése arra a megállapításra jut, hogy a várható és tényleges emberi élettartam kitolódásával olyan életkor-specifikus betegségek jelennek meg, amelyek elsősorban a korábbi korok eltérő demográfiai szerkezete miatt nem voltak jellemzőek. A jelentés kitér arra, hogy a modern szociális és egészségügyi ellátórendszerek hatásának köszönhetően az emberi egészség viszonylag hosszú ideig megőrizhető, illetve elérhető a kiemelkedően hosszú élet lis. A WHO a fentiekkel összefüggésben azt emeli ki, hogy a valódi kihívás az idős emberek életminőségének megőrzése. Azaz, nem az az elsődleges feladat, hogy az emberek még tovább éljenek, hanem hogy közben miként sikerül megőrizni szellemi és testi frissességüket. Ezért a WHO szerint a jövő nagy feladata az olyan nem fertőző betegségek kezelése, mint a demencia, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a rák kezelése. Ezek olyan betegségek, amelyek kiemelten érintik az időseket és gátolják őket abban, hogy életük egy fontos szakaszában teljes életet éljenek.

Szorosan összefügg a jó egészségi állapot megőrzésével az időskorúak számának növekedése révén bekövetkező, ellátórendszerekre háruló nagyobb terhelés és az aktívabb munkaerő-piaci jelenlét problematikája. Több idős ember többe kerül az ellátórendszereknek, s több idős ember esetén ők nagyobb arányban jelennek meg a munkaerő-piacon, aminek következtében kiszorító hatás érvényesülhet. Ezzel összefüggésben pedig egy lengyel tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a kérdések generációs feszültségként is értelmezhetők, ugyanis a fiatalabb generációk mindkét változást fenyegetésként élik meg.

A problématérkép következő eleme az úgynevezett „ősz szavazók” vagy „grey voters” ügye. Napjaink demokratikus politikai rendszerei az egy személy egy szavazat elven működnek, azonban ez nem jelenti, hogy nem alakulnak ki azonos demográfiai jellemzőkkel rendelkező választói csoportok. Ellen Quintelier, a Catholic University of Leuven oktatójának munkájában például egyértelműen kikristályosodik, hogy az idősebb polgárok jellemzően nagyobb arányban járulnak az urnákhoz, mint a fiatalok. Ennek a legtöbb országban megfigyelhető tendenciának több oka lehet: Egyfelől az idősek hajlamosak társadalmi felelősségvállalásukat a választójog gyakorlásán keresztül megélni és ezt tekintik a politikai elsődleges terepének. Ezzel szemben a fiatalabb választók előnyben részesítik a nem konvencionális véleményformálási megoldásokat, mint a demonstrációkon való részvétel vagy az aláírásgyűjtés. Másrészt a tanulmány azt is megjegyzi, hogy a fiatalabb választói csoportok éppen életük egyik legaktívabb és legnagyobb erőfeszítést kívánó szakaszában járnak, melyben a családalapítás és otthonteremtés feladatai mellett kevesebb figyelem jut a közéletre. Ezzel szemben az idősek, akik már életük egy kevésbé aktív szakaszában vannak, szívesen fordulnak a politika felé és mondanak véleményt.

Az elöregedő társadalom mint lehetőség – „social glue”

Ezek voltak tehát az idősödő társadalmakkal kapcsolatos klasszikus értelmezések.

Egy brit kutatás például – amelyet a brit Királyi Önkéntes Szolgálat jegyez – a társadalmat összetartó kötőanyagként („social glue”) beszél az idősekről. A tanulmány külön kiemeli, hogy az idősek kiemelt szerephez juthatnak a helyi közösségek életének megszervezésében. Hiszen jellemzően képzettek, tapasztaltak, alkalmasak a vezetésre és a helyi kezdeményezések zászlóvivőiként szabadidejükben az egész közösség hasznára válhatnak.

Ez nagyon fontos gondolat! Ha ugyanis sikerül az idősebb korosztály lélekszámának növekedésével kapcsolatos – tulajdonképpen technikai – kihívásokat megoldani, az idősebb emberek számának növekedése össztársadalmi szempontból máris erőforrássá, nem pedig kihívássá válik.

A társadalom elöregedése ugyanis ténykérdés, nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő világban is – ráadásul a fejlett világban mindez jóval látványosabb is. Mindezt sokan – lehet mondani, hogy sajnos a klasszikus értelmezés szerint – „problémaként” szokták értelmezni, ráadásul szép számmal vannak olyan politikai erők, akik a fiatal választópolgárok kegyeinek megszerzése érdekében az idősebb generációkkal szembeni ellenérzések növelésében érdekeltek.

Mindez óriási bűn! Az idősek számának növekedése ugyanis egy elkerülhetetlen, megállíthatatlan folyamat. Ráadásul – ne felejtsük el! – a jelenség mögött húzódó okok össztársadalmi szempontból kifejezetten üdvözlendőek. Hiszen minek köszönhető tulajdonképpen mindez? Hát az orvostudomány, a társadalmi ellátórendszerek, s úgy általában az életminőség növekedésének. Ezeket a vívmányokat pedig senki se szeretné visszabontani! Természetesen a megszülető gyermekek számának növelése kulcsfontosságú, s mindez ellensúlyozhatja a társadalom elöregedését, de a várható élettartam növelése és ezzel összefüggésben az idős emberek számának növekedése valójában minden társadalom számára komoly fegyvertény.

Természetes, hogy ezzel a jelenséggel a közélet és a politika is foglalkozik. Kétségtelen, hogy mindez komoly behatást gyakorol az állam működésére, a társadalmi alrendszereinkre, a szakpolitikaalakítás-gyakorlatára. De ha értelmesen közelítünk a kérdéshez, könnyen beláthatjuk, hogy ez a helyzet sok jót tartogathat számunkra.

Olyan kötőanyagra, amely képes a társadalmi kohéziót erősíteni. Erre a feladatra pedig kitűnően alkalmasak az idősebb generáció tagjai akkor, ha egészségi állapotuk ezt lehetővé teszi. Nekünk, fiataloknak pedig, ha normális jövőben gondolkodunk, az idősödő társadalomra ilyen, kohéziót erősítő erőforrásként kell tekintenünk. Október 1-jén volt az idősek világnapja. Fiataloknak és időseknek egyaránt fontos dátum ez!