A szélsőjobb egyszer már csúnyán megbukott Ausztriában

„Az FPÖ végig napirenden tartotta a bevándorlási kérdéséket, de ez sem segített megítélésükön. A 2002 novemberi előrehozott választást végső soron Jörg Haider robbantotta ki. A párt radikálisait fellázította a pragmatikus szárny, és különösen a párt kompromisszumkész és kompetens miniszterei ellen (és akik az ellenük összehívott 2002 szeptemberi pártkongresszus »hangulata« miatt lemondtak, köztük a széles népszerűségnek örvendő pénzügyminiszter is). A konfliktust formálisan kiváltó ok az adóreform elhalasztása volt, amit Haider fő célkitűzésének tartott, illetve szerepet játszott még benne, hogy a pragmatikusok támogatták az EU keleti bővítését, amit a radikálisok élesen elleneztek. A 2002 novemberi választásokon nem jött be Haider számítása, az FPÖ leszerepelt. 3 évvel később pedig már Haidert magát is elsöpörta párt radikális szárnya: Haider és a kormánytagok kiléptek és BZÖ néven új pártot alapítottak, az FPÖ vezetését pedig a párt mai vezetője, Heinz-Christian Strache vette át.

Sokat elmond a szélsőjobbos párt dinamikájáról, hogy a 2005 áprilisi pártszakadás után a párt addigi kormányzati szerepvállalását megtagadó Strache-féle FPÖ előbb viszonylagos tartományi választási sikereket ért el (megállt az addigi zuhanás), majd a 2006-os szövetségi parlamenti választásokon kicsit még javított is a 2002-es eredményen (1 százalékot). Eközben a koalícióban maradó, a párt kormányzását felvállaló »új« párt, az ekkor már pragmatikust játszó Haider vezette BZÖ 2006-ban épphogy bejutott csak a parlamentbe. (...)

Az FPÖ választási programját a neten böngészve azonban csak egy biztos, szinte minden egyes programpontot képesek voltak bevándorlózásra és/vagy külföldözésre kihegyezni.”