„Az egyik oka annak, hogy a liberális demokráciának nem lett kellően erős a kultúrája a liberalizmus progresszivista eltérítéséből fakad, amely a szabadság(ok)ba erőteljesen bekapcsolta az egyenlőség igényét, ezzel parttalanná téve azt elinflálta a szabadság értékét. A szabadságok homogenizációja és expanziója a specifikus liberális demokratikus kultúra kialakulásának megrekedéséhez és visszafordulásához vezetett, a legjobb esetben is maradt csak a proceduralitás belőle, és az így támadt hiányba behatoltak a robusztusabb identitások bal- és jobboldalról is, ezzel viszont növekedett a társadalmi konfliktusok áthidalhatatlansága. Amit az angolszász filozófiában »átfedő konszenzusnak« neveznek, elveszítette az erejét, ami eddig is csak reményként volt meg neki. Még egyszer, ennek a liberalizmus progresszivista eltérítése – a szabadságok homogenizációja és expanziója – volt a fő oka. (...)
A szabadságok úgy válhatnak kultúrává, ha identitásképző és kulturális erővel bírnak, ezért egy plurális társadalomban fenn kell tartani a heterogén szabadságok szabályozott konfliktusának a lehetőségét, nem pedig jogiasítva homogenizálni őket. Ehhez viszont az kell – és nem véletlenül a recept konzervatív címkéje –, hogy az állam éppenséggel kivonul polgárai életéből; amit gyarmatosított az utóbbi évszázadban, azt dekolonizálja, és ő maga a rendnek csak olyan formájáért felel, amely megfelel az állampolgárok közötti erős átfedő konszenzusnak. Mindenhonnan ellenben, ahol erős erkölcsi – tehát végső soron az ideális renddel kapcsolatos – konfiktusok maradnak fönn, az állam megpróbál kivonulni és nem rendszert képzeni. Így mindenki szabadon megélheti az identitását úgy, hogy nem fenyeget vele másokat, de garantálható a közrend és az állampolgárok termékeny együttműködése. A liberális demokrácia mai válsága semmi egyébnek, mint a túlméretezett államnak, illetve anyagi és értékrendszerező túlterjeszkedésének köszönhető. A probléma ezzel a diagnózissal mindössze az, hogy a liberális demokráciához való visszatérés gazdaság alapjai már nincsenek meg, ellenben félő, hogy a tőkekoncentráció technológiai fordulata az elkövetkező évtizedekben egyre több embertől veszi el az önálló egzisztencia kiépítésének a lehetőségét és lök kényszerűen az államok karjaiba, ami nem a liberális demokrácia eszményéhez való visszatérést, hanem inkább a szociális-elosztó demokrácia eljövetelét valószínűsíti. (Ez az írás számos helyen kiegészítendő még, de ezt nem tudom itt megtenni.)”