Drága könyvreklám

„Felmerül a kérdés: mégis miért jó Hágának, hogy képviselője ilyen kirohanásokra ragadtatja magát egy szövetséges országgal szemben, amely ráadásul komoly kereskedelmi partnere is? Ne feledjük: holland befektetők évente több tízmilliárd eurós nagyságrendben fialtatják itt a pénzüket, s hazánkban komplett falvakat vásárolnak holland állampolgárok, akik, úgy fest, kevésbé aggódóak, mint a nagykövet úr.

De csak első blikkre furcsa Scheltema nyilatkozata, a megoldás ott van a cikk bevezető soraiban: a nagykövet a napokban nyugdíjba megy, és – kapaszkodjunk meg – kiad egy interjúkötetet is, magyar megszólalókkal. Igen, pontosan: ez itt a reklám helye. S valóban, a 168 Óra cikkének felépítése is egy ismeretlenségből előbukkanó írót bemutató írásra hajaz: a könyvvel kezdi, hiszen a termék érdekesebb a szerzőnél, aztán felkonferálja a kritikus íróembert is, aki elmondja, hogy mi a rossz ebben az országban – felülről, kívülről, tehát Nyugatról szemlélve. S hogy mégse tűnjön magyarfalónak, a cikk végére jut egy kis hízelgés és személyes vonal a Kiskunságról és a magyar túzokról – ennyi, kész a reklám. Scheltema ugyanakkor tét nélkül lehet »bátor«, hiszen egész Hollandia nevében pergetett csípős nyelvéért főnökei már nem fogják felelősségre vonni. A nagykövet úr néhány nap múlva már a holland diplomata-nyugdíjasok teljes kiőrlésű kenyerét eszi, bár mellékesnek nem rossz, ha a botrány által feltüzelt magyar ellenzéki dacvásárlók felpörgetik új könyve eladási mutatóit.”