Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nem kell Brüsszelre várni azokban a témákban, amelyekben a saját erőnkből is átgondolt lépéseket tehetünk. Interjú.
„Béruniót akar az ellenzék, erről óriásplakátok sokasága tájékoztatja manapság a politika iránt érdeklődő állampolgárokat. Az elképzelés lényege az eddig elhangzottak alapján nagyjából annyi, hogy az EU-ban szabnák meg az egységes béreket. Ön szerint emel majd fizetést Brüsszel Magyarországon?
Aki bérunióról beszél, az igazából adóemelést akar, a bérek közötti különbség eltüntetéséhez ugyanis jelentős adóemelésre lenne szükség. Így az ellenzéki felvetés nem tűnik másnak, mint politikai blöffnek. Arról árulkodik, hogy aki ezt hangoztatja, annak nincs egyetlen saját terve, ötlete sem, hogy miként lehetne a magyar és a nyugati bérek közötti különbséget csökkenteni, esetleg eltüntetni.
Hasonló megoldásokkal annak idején egyébként a szocialista-liberális kormányzat állt elő, a végeredmény ismert: államcsődközeli helyzet, megszorítás, visszaesés. Úgy vélem, az elmúlt két-három év pontosan bebizonyította, hogy nem kell Brüsszelre várni azokban a témákban, amelyekben a saját erőnkből is átgondolt lépéseket tehetünk.
Az egyik ilyen téma nyilván az illegális migráció kezelése, megállítása. A gazdaságban melyek azok a területek, ahol nagy horderejű intézkedésekre kellő mozgástere van a magyar kormánynak?
Több ilyen is van, ezek közül most a bérkérdést és az adóügyeket említeném meg. A kettő egyébként szorosan összekapcsolódik. Idézzük fel a legfrissebb számokat. Ezek szerint az első hat hónapban a versenyszférában a bruttó és a nettó fizetések átlagosan 11 százalékkal nőttek, eközben a közszféra juttatásai a kormányzati béremelések nyomán átlagosan 14 százalékkal növekedtek. A rendszerváltozás óta eltelt majdnem harminc évben csak elvétve jegyezhettünk fel hasonló adatokat. Mindezt úgy, hogy soha annyian nem dolgoztak legális keretek között, mint most.”