Ráadásul a cikk azt a tényt is elhallgatja, hogy az amerikai kultúrharcot nem a keresztény hithez folyamatosan hűek maradók akarták és kezdték el.
„A történelem tele van olyan szerencsétlen kijelentésekkel, amelyek ténylegesen elhangzottak – ilyen egy római lap nemrég megjelent cikke, amelyet nagyon helyesen már sokan kritizáltak. A nevezett cikk, a La Civiltà Cattolica Evangéliumi fundamentalizmus és katolikus integralizmus az USA-ban: egy meglepő ökumenizmus című írása mintapéldája annak, hogyan butítsuk le és mutassuk be tévesen a katolikus-evangéliumi protestáns együttműködést a vallásszabadság és más fontos ügyek területén.
Azok a katolikusok és más keresztények, akik progresszívnek tekintik magukat, általában óvatosak a vallásszabadság kérdését illetően. Egyesek a konzervatív politika álruhájaként tekintenek rá. Mások elválasztják a többi sürgető ügytől. Megint mások kényelmetlenül érzik magukat a katolikusok és evangéliumi protestánsok, valamint mormonok és ortodoxok együttműködése miatt a feltétel nélküli abortusz elleni küzdelem, illetve a házasságért és családért vívott harc területén, valamint a vallásszabadságot a kényszerítő erejű, »antidiszkriminációs« SOGI-törvények (szexuális orientáció/genderidentitás) által korlátozni kívánó LMBT-erőfeszítésekkel szembeni ellenállásban.
A vallásszabadságért folytatott küzdelem azonban sosem zárta ki a szegények szolgálatát. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Amerikában a vallási közösségek szabadsága mindig is alapja volt a társadalmi szolgálatnak és a szükséget szenvedők megsegítésének.
A megosztottság a katolikus és a többi felekezet közt gyakran mély. Csak a valódi és azonnali veszély tudja őket összehozni. A katolikusok és evangéliumi keresztények közti együttműködés nagyon ritka volt, amikor fiatal pap voltam. Mostani kölcsönös segítségük, az ökumené, ami úgy látszik, aggasztja a La Civiltà Cattolicát, a közös aggodalmakból és közös alapelvekből fakad, és nem rejteget magában politikai ambíciókat.
Mint egyszer egy evangéliumi protestáns barátom mondta nekem, a keresztség egész eszméje szembemegy az egyház és az állam integrációjának gondolatával. Azoknak a külföldi megfigyelőknek, akik kritizálni akarják az Egyesült Államokat és annak vallási helyzetét – és igen, mindig van mit kritizálni – eszükbe kellene vésniük ezt a tényt. Ez az alap.
A vallásszabadság elleni mai támadásokat »a félelem narratívájának« beállítani – mint azt a La Civiltà Cattolica szerzői érdekes módon leírták – ennek 25 éve talán lett volna értelme. Ma viszont szándékosan ignoránsnak tűnik. Ráadásul a cikk azt a tényt is elhallgatja, hogy az amerikai kultúrharcot nem a keresztény hithez folyamatosan hűek maradók akarták és kezdték el.
Szóval rendkívül furcsa meglepetés, amikor a hívőket azért támadták meg társaik, mert azért harcolnak, amit az egyház mindig is igaznak tartott.”
Charles J. Chaput az első, indián származású amerikai katolikus érsek, ferences szerzetes, jelenleg Philadelphia érseke, korábban Rapid City püspöke és Denver érseke.
A „különút” nem pusztán eltérést jelent, hanem nyílt eltérést, esetleg engedetlenséget, szembeszegülést: problémákat okozó másságot a megbízható, engedelmes másság helyett. Molnár Attila Károly írása.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Tarr Zoltán aspiránsa a Pride-ról így nyilatkozott: „Ilyen alapon az úrnapi körmenetet is be lehet tiltani”.
Miniszteri meghallgatásán kurtán-furcsán reagált az LMBTQ-propagandára vonatkozó kérdésre, kérdvén: láttunk-e már átműtött óvodást. De mi az igazság?
Varsóban bejegyezték az első azonos nemű házasságot.
Az Európa-barátként jellemzett Magyar Péter nyilatkozatai nyomán felmerült annak lehetősége, hogy Magyarország visszatér a Dalfesztiválra.
A Klímapolitikai Intézet szerint az alkalmazkodás lehetőségei már ma is ismertek.
Horváth Nándor tölti majd be a jövőben a parlamenti képviselőcsoport sajtófőnöki pozícióját.
