Két nagy kitérő volt ebből: a török hódoltság korszaka, valamint az 1945 utáni, szovjet megszállás alatti évtizedek, amikor is lerombolták a szerves közép-európai (és nyugat-európai) fejlődésünket, mindazt a társadalmi, kulturális, gazdasági felépítményt, ami az európai, szabad, polgári fejlődésünket biztosította.
De 1956-ban még csak egy jó évtized – igaz, tragikus és romboló évtized – telt el a régi Magyarország leradírozása óta. Az '56-ban kivándorló idősebbek és fiatalabbak még egy az európai centrumhoz szervesen kapcsolódó Magyarországon szocializálódtak, gyakran jobb iskolákba jártak és szélesebb (klasszikus) műveltséggel rendelkeztek, mint egyes nyugat-európai kortársaik.
Az '56-os kivándorlók között rengeteg elsőrangú, képzett szakember és értelmiségi volt, szakmunkásoktól az egyetemi tanárokig és főmérnökökig, akiket a 2. világháború után magára találó, romokból újraépítkező Nyugat-Európa – vagy a történelem egyik legpezsgőbb korszakát megélő Amerika játszi könnyedséggel felszívott, hogy aztán a magyar kivándorlók részt vegyenek ennek a felívelő korszaknak a továbbépítésében.
Tudásukhoz pedig a fent felsorolt alapokon álló európai keresztény-humanista szellemiség is kapcsolódott, akár tudatosan, akár tudat alatt megélve azt.
Gondoljunk csak minimum a Tízparancsolat társadalmi parancsolatainak és a jézusi üzenetnek minden normális nyugati ember – akár vallásos, akár nem – által osztott meghatározó alapeszméire. Ez minden nyugati ember, mindannyiunk közös öröksége, alapvető normáink kiindulópontja.
Ehhez képest például az iszlám sok tekintetben nyilván tiszteletreméltó, de az európai civilizációtól idegen hagyománya és még inkább a mai, fanatikusok által deformált jelene egy teljesen más világot képvisel. A két világ találkozásából pedig egyre többször keletkezik tragikus gyúelegy itt, a mi kontinensünkön.
Egyszerűen kétségbeejtő, hogy az Európai Bizottság, az EU egyik vezető szervének egyik fő döntéshozója, akinek van némi köze ahhoz, mi történik most és a közeljövőben a kontinensen – például a migránskvóta ügyében –, ennyire vak legyen magától értetődő civilizációs, kultúrtörténeti különbségek iránt.