„– 2010 után visszatért a történelem a magyar politikába a Fidesznek köszönhetően – írta tanulmányában. Ön szerint az, hogy Horthy Miklóst emlegette Orbán Viktor, jelentheti azt is, hogy esetleg a kormánypárt ráfordult az egykori kormányzó rehabilitálására?
– A Fidesz korábban is hivatkozott történelmi személyiségekre, köztük a Horthy-korszak politikusaira, 2010 óta pedig különösen igaz ez. Bethlen Istvánt említhetném, vagy azt, hogy Tisza Istvánról teret is elneveztek. Ennek a mostani említésnek a miniszterelnök részéről nem tulajdonítanék komolyabb jelentőséget, nem hiszem, hogy távlati céljai lennének vele. A Fidesz egyébként folyamatosan új és új módon határozza meg a magyar történelemhez való viszonyát.
– Politikailag megéri egyáltalán, hogy egy párt gyakran hivatkozzon a történelemre? A rendszerváltás óta a MIÉP volt, amelynél ez meghatározó elemmé vált, de végül náluk sem lett sikeres ez a stratégia.
– Lehet, hogy egy másik pártnak nem érné meg, de a Fidesznek igen. Egyébként a magyar politikatörténetben csak azok a pártok bizonyultak sikeresnek, amelyeknek markáns kapcsolatuk volt történelmi kérdésekkel. 1990 után elszoktunk attól, hogy a történelem jelen van a politikában, a Fidesz nagyon jól ráérzett arra, hogy ilyen közegben nincs esélye nagy párttá válnia. A Fideszben tudatos döntés volt, hogy nagy párt lesznek, és ehhez felhasználták a történelmet is, ez is egy elem volt a stratégiájukban. Ezért tévednek azok, akik azt mondják, a Fidesznek valójában nincs is stratégiája. Tellér Gyula 1996-ban még azt írta a Századvég című folyóiratban, hogy a Fidesz a legabsztraktabb párt, mert nulla társadalmi kötődése van. Ehhez képest a Fidesz mára a »legkonkrétabb«, legjobban beágyazott párt lett. Az ellenzéki pártok éppen azért vesztegelnek régóta, mert egyrészt elhatározni sem tudnak semmit, és végképp nem tudnak érvényt szerezni elhatározásaiknak.”