Minek utcára vonulni minden nemzeti ünnepen, minden nagyobb botrány után, ha szinte soha nincs látható eredménye?
„Minek utcára vonulni minden nemzeti ünnepen, minden nagyobb botrány után, ha szinte soha nincs látható eredménye? És miért éppen most, az ötödik vagy az ötvenötödik alaptörvény-módosítás, az internetadó vagy a CEU-törvény miatt kellene felháborodni, amikor mindennap történik valami elviselhetetlen? Minek nyílt leveleket írni, petíciókat fogalmazni, bojkottálni és sztrájkolni, ha a kormány legyint az egészre? Minek vállalni az egyre növekvő kockázatokat a semmiért? Ez a cikk a civil ellenállásról szól, de a fenti kérdések a közélet professzionális szereplőiben ugyanúgy felmerülnek. Az újságíróktól azt kérdezik, hogy mire mennek a sok oknyomozással, az ellenzéki politikusoktól pedig azt, hogy miért ülnek ott a parlamentben, ha a munkájuk nem vezethet áttöréshez.
Ezek a kétségek más és más formában, de egyaránt nyomasztják a politikailag nagyjából aktív értelmiséget, a régóta passzív munkásokat, a nagyjából jól boldoguló középosztályt és a kiszolgáltatott szegényeket. Az elmúlt hetek tüntetései egy szűk réteget fellelkesítettek, de lassan kifulladni látszanak, és ha ez bekövetkezik, akkor megint jön a keserű tanulság, hogy az ellenállás értelmetlen. Pedig nem az.”