Milyen az antikapitalista szex?
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.
A Fogaskerék-háború trilógia első kötetének legnagyobb érdeme, hogy abszolút híján van a sallangoknak.
„A Fogaskerék-háború trilógia első kötetének legnagyobb érdeme, hogy abszolút híján van a sallangoknak. Ahogy haladunk oldalról oldalra, úgy tűnik, csak a cselekmény leglényegesebb mozzanataival találkozunk, noha ez nem jár azzal az érzettel, hogy lemaradunk valamilyen lényeges információról. Nem tudom, hogy ez a szerkesztői munka érdeme, vagy magáé az íróé, de gratulálok!
Műfaját tekintve a Géplélek című regényt könnyű behatárolni, és egyben nehéz is, mivel egyrészt valahogy méltatlannak tűnik, hogy olvasás közben holmi zsáner-nevekkel dobálózzon az olvasó. Másrészt a műfaj bizonyos – konjunktívnek tekinthető – elemeit hajlamos nem kimeríteni. Ilyen ellentmondásos például az a tény, hogy a bemutatott világban szinte minden jel arra mutat, hogy egy steampunk világba csöppentünk, a gőzüzemű gépeknek viszont nyomát sem látjuk. A történet hangulata, a karakterek jellegzetességei és a cselekmény menete a grimdark stílus merészségével kokettál, mégis némely vonásában közelebb áll a valósághoz, mint a fikcióhoz (Treggilis pl. egy kéretlen agyműtét élményét egészen érzékletesen írja le), míg más oldaláról meg épp fordítva van (pl. a gépszolgák valahogy túlságosan meseszerű elemek egy ilyen valósághű világban).”