„A politikai játéktér mindkét térfelén általános egyetértés dúl abban, hogy a CEU bezárása és a civileket megregulázó törvény ellen indult demonstrációk a kifulladás jeleit mutatják. A kérdés csak az, hogy a kifulladás jeleiből levonhatjuk-e azt a következtetést, miszerint az egykori tiltakozók jelentős része jobb belátásra tért, elfogadta a kormány szempontjait, megszerette Balog Zoltánt, hagyta meggyőzni magát Kósa Lajos intellektuális érveitől. Az emberek vajon az ügyektől is eltávolodtak, vagy csak a demonstrációktól maradtak távol? (...)
A Fidesz (és a KDNP) kormányzása ellen rendszeresen felcsap valami tiltakozó hullám, amely fenyegetésnek látszik, de gyakorlatilag semmilyen kárt nem tesz. Pár hónap, év múlva újra ágaskodni kezd, de csak a neve változik. A CEU-t védők ugyanazok lennének, akik néhány éve a sajtószabadságért aggódtak? Többségükben bizonyosan. Bár követeléseik középpontjában nem az áll, a sajtószabadság ügyét egyáltalán nem adták fel. Igaz, a sajtószabadság ügye még soha nem volt ilyen kétségbeejtő.”