Adjuk össze

„Tanulságos volt már a zuglói meg a józsefvárosi időközi választás is, de igazán sokat tanulni a május elsejéből lehetett, amikor – a számok nem hazudnak – egy jó esetben egyszázalékos kispárt tízezres tömegtüntetést tartott Budapesten. A munka ünnepe nem a Momentum támogatottságáról, hanem a közhangulatról adott gyorsjelentést: van a fővárosban néhány tízezernyi dühös ember, aki a portás kutyája mögött is szívesen felvonul, ha szidhatja a kormányt és kimutathatja a véleményét a jelenlegi kormánypolitikáról. De ez a kevésnél is kevesebb, ha az a kérdés, hogy közeleg-e már a kormányváltás.

Nem kell hozzá politológus katedra, hogy átlássuk: a centrális erőtérnek vége van. A Fidesztől jobbra már nincs semmi – azok a széljobb szavazók, akiknek a Jobbik túl puha, simán átszavaznak a kormánypártra, a többiek pedig bárkire, aki nem fideszes, és elég erősnek tűnik. Ha még mindig kétfordulós lenne a választás, ahogyan köztársaság első húsz évében volt, akkor Orbánék már kötözhetnék a pakkot (a deres halántékúak még biztosan emlékeznek az átfestett MDF-plakátokra 1994-ben, a két forduló közötti időszakból: »Hóbagoly, csomagolj!«). Ha én ellenzék lennék, a különféle összefogás-elméletek barkácsolása helyett azon dolgoznék, hogy minden utcán és minden téren, ahol mostanában kettőnél több ellenzéki beállítottságú ember összegyűlik, a kétfordulós választás követelése felhangozzon, mert enélkül azok a makacs számok egyelőre nem sok jóval kecsegtetnek.”