„Mielőtt nagyon örülnének az Orbán bukását kívánók, jelzem: ahogy a CEU-tüntetések sem rendítették meg a Fideszt (lásd pl. a Republikon tegnapi közvélemény-kutatását, két pontos csökkenéssel ugyan, de még mindig 47 százalékon áll a kormánypárt a pártválasztók körében, azaz toronymagasan vezet) úgy a korrupció gyűjtőszó alá rendelt családi-baráti honfoglalás sem fogja.
Egyrészt azért nem, mert a korrupció nincs benne az első öt legfontosabb kérdésben, amely alapján a magyar választó szavaz. Mérték többször, mindig ez jött ki.
Másrészt meg azért nem, mert a miniszterelnök pont a pártválasztók 47 százalékának politizál és pont nem érdekli, mit gondol róla az értelmiség, legyen az jobbos vagy balos. (Persze aki nem jót gondol, az alapból balosnak minősül ugye.) Az a 47 százaléknyi pártválasztó viszont, aki jót gondol róla, nemhogy nem zavartatja magát az ilyen csodálatos gazdagodás láttán, de helyesli is. Még csak nem is a kormányzat kétségtelen teljesítménye (stabilitás, kilábalás a gazdasági csődszélről) vagy a helyes migrációs helyzetfelismerés miatt, hanem mert a kiindulási pont az, hogy végre nemzetépítő miniszterelnöke van az országnak. S ha a nemzetépítéshez az kell, hogy a veje és a cimborája gazdagodjon, hát gazdagodjon. Ez a meggyőződés márpedig, akármit szeretnének is hinni az ellenzék szalmalánglelkei, nemigen repedezik a Fidesz kétmilliós szavazótáborában.
A választás eredménye egy év múlva márpedig csak azon múlik majd, hogy őket megtartja-e a miniszterelnök.
A többi, majd' hatmilliónyi választásra jogosult politikailag egész egyszerűen: nem számít.”