„Egy épp 160 évvel ezelőtti New-York-i női tüntetés emlékére kerek 100 éve (Magyarországon 69 éve) tartjuk a nemzetközi nőnapot. Ez a nap egyre inkább ünnepnappá lényegtelenedett, holott akciónapnak kellene lennie. Ez a nap figyelemfelhívásra hivatott, éspedig a nők munkavállalási helyzete, a nők közéletben betöltött szerepe, valamint a nők és a gyermekek védelme kapcsán.
Magyarországon sincs semmi ünnepelni valónk. Fájóan hiányoznak a nők életét segítő foglalkoztatási formák, folyamatos a nők kiszorítása a közélet fórumairól és ami a legszörnyűbb, a nők évente növekvő számban válnak családon belüli bántalmazások, erőszak áldozataivá. Egyre több gyermek éhezik vagy válik alultáplálttá, beteggé, s minden harmadik gyermek - főleg lány - úgy jut el a 18 éves születésnapjáig, hogy szexuális zaklatás elszenvedőjévé válik.
Ezeken semmi ünnepelni való nincs. Ezeket a tragikus társadalmi torzulásokat nem lehet virághegyekkel, gügyögő köszöntésekkel feledtetni. Noha egy-egy szál virág bármikor képes érzelmeket közvetíteni, de ma nem ez a fő feladat. A politikusok, a közélet szereplői ma épp elszámolással tartoznának, vajon mit tettek, hogy a parlamentbe, az önkormányzatokba több nő juthasson, milyen új rendelkezéseket foganatosítottak, amelyek a női/férfi egyenlőséget szolgálják, hol léptek fel az erőszak ellen.
Ez a nap a nőkkel való szolidaritás napja, igazi baloldali vívmány. Éljünk vele!”
*
Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő sajtóközleménye.