„Ha már a Paks-ellenes lobbit magára hagyta Brüsszel, úgy gondolták, felülnek a népszavazásvonatra. Az új ellenzéki csodafegyver csak nem akar kifordulni az »atomlobbi« elleni szabadságharcosok kezéből. Bár a kvótaellenes népszavazás esetében a népszavazás intézménye rossz dolog volt, most jó dolog, mert a magyarok biztos nem tudják eldönteni, kikkel akarnak együtt élni, de arról megalapozott véleményt tudunk alkotni mindannyian, hogy hazánk energiabiztonságát hogyan érdemes biztosítani. Ismét visszatérnék a Publicus elemzéséhez, amely szerint az ellenzékiek sokkal nagyobb arányban gondolják, hogy a bővítés túl drága, mint a fideszesek. Utóbbi táborban pedig elsöprő többségben vannak azok, akik szerint a beruházás hosszú távon még a »nagy adósság« ellenére is elfogadható. Nem túl váratlan, ugye? Persze, hogy nem, hiszen a Paksról szóló vita 99 százalékban a politikáról szól. A felmérés szerint a válaszadók véleménye az általuk támogatott párt álláspontját tükrözi, nyilvánvalóan, hiszen nem túl életszerű, hogy a választók a paksi bővítésről alkotott szakmai véleményük alapján válasszanak pártot.
A felmérés világosan mutatja – bár aligha ez a cél vele –, hogy Paks pont olyan kérdés, amiről álságos lenne népszavazást rendezni. Lázár János tegnap a parlamentben közölte Szél Bernadett-tel, hogy egyrészt akár tiszteletben is tarthatná a paksi munkavállalók tudását és a projektet támogató akadémikusok véleményét, felhívta figyelmét az energiaárak rögvalóságára, valamint emlékeztetett: 2014-ben az LMP épp hogy becsúszott a parlamentbe Paks-ellenes kampányával. Persze azért neki lehet futni egy népszavazási kezdeményezésnek, aztán rájönni, hogy a téma politikai mobilizáló erejét tekintve azért nem egy iszlamista terrorfenyegetettség. A kampány nyilván annyira szólna Paksról, mint a Momentum kezdeményezése az olimpiáról. A kezdeményezőknek persze megvannak a maguk szempontjai, mindenesetre érdemes visszapillantaniuk a DK-s adatokra. Ugye sejtik, ki ugrana fejest ebbe a buliba?”