„Ah, kedves Bacho úr!
Hallott már valaha köszönetről? Alázatról? Segítőkészségről? Ön jelenleg egy európai ország védelmét és vendégszeretetét élvezi. A szabályokat itt nem ön hozza, hanem azok az emberek, akik kemény munkájukkal megteremtett adójukból finanszírozzák az ön ittlétét. Javaslom, hogy ahelyett, hogy a baloldali populizmus magas lováról osztaná az észt, kezdje inkább megkedveltetni magát szomszédaival. Nézze meg, mit tehet hozzá Ausztriához. Már a verbális ömlengéseit leszámítva. Még mielőtt elkezdené szidni az én szavazóimat.
Mi, osztrákok számtalanszor bizonyítottuk segítőkészségünket. A magyarok 1956-os felkelésénél, a prágai tavasz alatt, de a boszniai háborúban is. Számos oltalomra szoruló ember, javarészt nők, gyerekek és idősek menekültek hozzánk. Ma azonban fiatal férfiak százezrei érkeznek az arab országokból, Afrikából, azt állítva, hogy a háború elől menekülnek, miközben gyerekeiket, nőiket és idős hozzátartozóikat otthon hagyják. Ismerje végre be, hogy